Egy munkahelyen a dolgozók egy kollegájuk halála kapcsán miért mosakodnak ezerrel maguk és egymás előtt?

A történet röviden: egy kolléga hosszas betegeskedés, gyakori rosszullétek után kórházba került. Kiderült, rákos.

Két hónapot töltött kórházban, mely idő alatt egyre rosszabb állapotba került (áttétes rák).

Majd meghalt a kórházban.

A családja hétről hétre betelefonált a munkahelyre és mindig elmondták: egyre rosszabbul van. Ezt mindenki tudta.

Két hónap alatt rajtam és a takarítónőn kívül senki se látogatta meg (a munkahelyről). A kórház bp-en van, a munkahely bp-en, a munkatársak mind bp-iek.

De két hónap alatt senkinek se volt 1-2 órácskája (közlekedéssel együtt) meglátogatni.

Mindenki elmondta ezerszer, hogy jaj szegény, meg kéne látogatni, jaj szegény.

De csak a pofájuk járt.

Persze még egy telefonhívásra se futotta senkitől. Hiába drága a telefon, egy haldoklóra ennyit már minek áldozni.

Majd jött a hír meghalt.

Megint. Jaj szegény! Ilyen fiatalon! Jaj szegény.

És elmondták: jaj, jaj pedig épp most akartam meglátogatni. Két hónapig nem volt rá idő, de most persze lett volna, és ÉPP MOST mentek volna. De hát meghalt. A francba! Még várhatott volna kicsit a megdögléssel, mert épp most ment volna mindenki. Hogy nem volt képes várni még egy hetet! Pont most gondoltak rá pedig, hívták volna.

És ezzel nincs vége.

Megjött a gyászjelentés, benne a temetés napjával.

Persze mindenki szerint el kéne menni, jó lenne de hát TERMÉSZETESEN épp mindenkinek épp akkor halaszthatatlan dolga van.

Kinek a bölcsibe kell menni a gyerekért (mert persze máskor el tudja hozni más is a gyereket, de épp most senki csak a szülő) kinek különórája van épp akkor (és azt persze a világért se lehet kihagyni egyetlen alkalommal, mert hova jutna a világ) kinek edzése lesz (mert az edzés ugye olyan hogy csak akkor lehet végezni, míg a temetést bármikor, ugye..)

Summa summarum: miért mosakszik mindenki ilyen szar átlátszó kamu indokokkal maguk és egymás előtt?

Mit mosakszanak? Miért nem mondják meg őszintén: nekem ez az ember aki meghalt nem volt se atyám, se ingem se gatyám, mit érdekel engem a betegsége a halála? Szarok rá.

Ez durva kijelentés lenne de legalább őszinte és nem szar átlátszó csont kamu.

Vagy legalább kussolnának az idióták és ne mondanának semmit.

Részvétem azt jó napot.