Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Úgy érzem semmire nem vagyok...

Úgy érzem semmire nem vagyok jó, nem tudnám megállni a helyem pl egy munkahelyen, segítene valaki?

Figyelt kérdés

Alapvetően a legnagyobb gondom a kisebbségi komplexusom, de a magánéletben ehhez már hozzászoktam és nincs bajom, párkapcsolatom is van, ahol minden rendben, viszont úgy érzem, nem lennék jó semmilyen komolyabb munkára. Miközben tudom, hogy ez nem így van, legbelül az az egyik álmom, hogy már olyan helyzetben legyek, hogy van egy biztos állásom, amiben tudom, mit kell csinálni, szóval amihez értek és a kollégákkal is kijövök. Magyarul nem vagyok munkakerülő, mivel igen is szívesen dolgoznék ilyen körülmények között. De úgy érzem, képtelen vagyok idáig eljutni, kevés vagyok ehhez. A saját tudásomban sem vagyok biztos, félnék,hogy a munkahelyen elrontanék valamit.


Viszont nagyon ideges vagyok, úgy érzem képtelen lennék munkát találni emiatt, mivel állásinterjún gondolom alapból kiszűrik azokat, akikről látni, hogy totál be vannak sz.rva. Egyszerűen tudom, hogy nem tudnék magabiztosnak mutatkozni állásinterjún, amivel meggyőzném őket arról, hogy vegyenek fel. Még másfél év a diploma, addig csak eljutok valahogy, de utána fogalmam sincs, mit kezdjek magammal, hisz 0 tapasztalattal és ilyen súlyos önbizalomhiánnyal mégis hova vennének fel? De nem akarok rabszolgamunkát végezni, amiért meg tényleg szinte alig kapnék pénzt.

Továbbá nagyon nehezen nyílok meg idegeneknek, emiatt nehezen megy a barátkozás, szóval attól is félek, hogy barátkoznék össze a kollégákkal, lehet hogy ott is ki lennék közösítve, mint suliban. A legjobb lenne számomra egy olyan munka, ahol egyáltalán nem kell emberekkel kapcsolatba lennem, nekem is sokkal könnyebb lenne, mivel legtöbbször az emberekkel való kommunikáció is megerőltető számomra.


Valaki volt már hasonló helyzetben? Hogy tudnám legyőzni ezt a félelmem? 23/L


2014. jan. 21. 08:17
 1/4 anonim ***** válasza:
rabszolga munka? kevés pénzért...sokan még azt is elvállalják mert nincs kenyér az asztalon,ha eljutsz erre a szintre,kénytelen leszel megbarátkozni a dolgokkal,hogy neked kell engedni,az meg csak fóbia szerintem,és gyenge kifogás.Ezen fel kell ,hogy emelkedj1 felnőttes szintre,vagy tűzz ki célokat,amikben lehet némi siker élményed.Gondolom a szüleid sem tarthatnak el a végtelenségig.
2014. jan. 21. 09:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Én is ilyen voltam mint te. Nekem az segített hogy végre rátaláltam életem szakmájára. Egész véletlenül jött az egész. Akadt egy lehetőség hogy tanulhatok csak választanom kellett egy szakmát. Női szakma kellett, irodában szerettem volna dolgozni, így leszűkítve a kört már csak egy induló képzés maradt.

Ebben olyan magabiztosságra leltem, olyan naprakész tudást szerzek folyamatosan, hogy az önbizalmam az egekbe szökött. Soha nem is gondoltam volna hogy ennyit ki tudok hozni magamból. Nem lehet hogy azért érzed így te is mert pályát tévesztettél?

2014. jan. 21. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:
Első válaszoló: bocsi azt hiszem rosszul fogalmaztam, úgy értettem úgy nem akarok ilyen "rabszolgamunkát" végezni, hogy közben van egy felsőfokú végzettségem (majd diploma után), hisz akkor minek szenvedtem azzal? Csak egyre inkább azt érzem (ahogy a 2. válaszoló is írja), hogy ez nem az én szakmám, ahol most tanulok, de már túl késő visszalépnem, már a felén túlvagyok.
2014. jan. 21. 10:23
 4/4 anonim ***** válasza:
Jól dönteni sose késő, halasztan a jó döntést ökörség.
2014. jan. 21. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!