Mit lehet tenni a "falu (város) szája" ellen, kikészítik a családunkat, mert a lányaim még nem mentek férjhez, a "nemtörődés" nem segít, mit csináljunk?

Nem tudom, mi lehet ennek az egésznek a valódi oka.

Hiszen náluk sokkal "alább" lévők is vannak, akik még nem mentek férjhez, és hát, a francba is, fiatal lányokról beszélünk, nem ráncos öregasszonyokról!

Ránézésre nem lehet megmondani egyikről sem, hogy épp 25 éves, vagy már elmúlt 30, és nem értem azt sem, hogy miért nem ismerik el őket.

Miért tesznek úgy, mintha az elért eredményeik miatt inkább szégyenkezniük kéne.

Nem akarok hazudni, hiszen, ha azt mondanám, arra is ráfoghatják, hogy biztos csak kitaláció, tehát lényegében mindegy is, hogy mit mondok, úgysem lesz jó nekik.

Vajon irigység áll mindennek a hátterében?

Hogy van "egy terület" ahol "nem teljesítenek csúcson" (pillanatnyilag) és akkor ezzel jól megfoghatják, és verbálisan lehet nyomatni a terrort?

Igen, mindig azzal kezdem, hogy az ő döntésük, vagy, valamikor azt is mondom, hogy nem érik be akárkivel, de persze ez sem ideális, mert ebbe is mindjárt bele lehet kapaszkodni.

Várom, kérem, a tövábbi ötleteket is!

5. és 6. szánalmasak vagytok!

Nem vagytok egy kicsivel se jobbak azoknál, akikről írok.

Soha egy szóval nem istenítettem őket, és nem szoktam ezzel sem kezdeni, sem folytatni beszélgetést.

Tény viszont, az én lányom olyan ösztöndíjnak a nyertese, amelyet eddig mindössze 4 ember kapott Magyarországon. Azért kapta, mert már most olyan összefüggéseket fedezett fel, amire a legtöbben képtelenek, több nyelven publikál nemzetközi lapokban - és te ne alacsonyítsd le, hogy tucatjával vannak ebben a munkakörben, mert ilyenek nem futkoznak tucatszám.

Bizony könnyen lehet, hogy majd a te vagy a gyereked életét mentik az ő felfedezései!

A másik hasonló nemzetközi kutatási körben dolgozik, igaz még nem régóta, de mivel a legjobbak között volt, nem véletlenül hívták őt kutatni.

És igen, büszke vagyok rájuk, és igen, a városnak is a tehetségeire, akik nemzetközileg elismert helyekre kerültek, egy normális társadalomban büszkének kellene lennie, de belátom, ezt hiba volt beleírnom, mert csak félreértelmezik, te és a hasonszőrűek, tehát ismétlem, nem vártam semmi ilyet.

Nem várom hogy elismerjék őket, hogy többre tartsák őket, de azt igen, hogy nehogy már szégyellni kelljen magukat,

és elvárom, hogy ne alázzák őket, mert még nincs férjük.

Neked, te másik, csak azt kívánom, hogy majd a te gyerekeidről is beszéljen így valaki, hogy semmi jelentőségük nincs, hogy tehetségesek! Akkor mégis minek van jelentősége? Te is olyan irigy mocskolódó vagy, mint azok ott?

Minek jöttél ide egyáltalán, hogy közöld velem, hogy senkit nem érdekel?

Én véleményeket kérni jöttem, nem mocskolódást!

A magatokfajták szerint ilyennel nem illik előhozakodni, sőt, jobb ha nem is említjük, inkább csak simuljunk a tehetségtelen tömegbe, oda, ahol senki nem jobb a másiknál.

Hát maradjatok is ott, nem vagytok valók másra.

7. Köszönöm, és örülök hogy olyanok is olvasnak, akik nem értik félre. Hanem azt értik, amiről írtam. Hogy nem a fényezés volt a lényeg, hanem hogy miért nem lehet magukkal foglalkozni és mit lehet ezek ellen tenni.

Kérem, most már csak az írjon, aki nem sértegetni jön, hanem tud is válaszoln8!