Huszonévesen kéne a legboldogabbnak, a legszabadabbnak éreznie magát egy embernek, nem?
Nincsenek igazi kötöttségek, a saját szüleinek a felelőssége alól már kikerült, ők már nem fogják, legtöbbször saját családja még nincs, értük még nem tartozik felelősséggel. Csak önmagától függ és magáért felelős.
Csakhogy én olyan képlékenynek érzem most az egész életet, olyan "semmilyennek" érzem a helyzetemet. Kapcsolatom nincs, így nem tartozom senkihez, egyetemen tanulok, ott meg vagy haladok előre vagy nem. Semmi világosabb kép nincs, hogy majd hol és egyáltalán mit fogok dolgozni (nem a szak miatt, hanem hogy be tudom-e befejezni), lesz-e családom, egyáltalán lesz-e valaha valakim...
Én így nem tudok boldog lenni, nem tudok szabad lenni úgy, hogy közben nincs meg a tudat, hogy azért van egy biztos pont az életemben.
Normális ez? Tudnék valamit tenni, hogy ne legyen ez az érzésem?
22/N
szerintem sok fiatal érzi így, főképp azért, mert ma nekik a legnehezebb munkát találni. nyilván 0 kilátással motiváció sincs az iskola befejezésére, arról nem is beszélve, hogy a mai fizetésekből 1 ember is csak nyomorog, nemhogy családot alapítani...
hogy ma a nők többsége miért nem talál párt, nem tudom, őt, a te elképzeléseidet és életedet sem ismerem, de én úgy látom, nőként sokkal több esély van a boldogságra, mint férfiként, ezt értékelned kellene és kihasználni.
azt tudod tenni ellene, hogy ismerkedsz, és találsz olyan fiút, aki neked megfelel. akár családra vagy amire elképzelésed van. kitartóan tanulj, ha már elkezdted, bár valószínűleg semmit se fog érni a diplomád. inkább a nyelvet fejleszd, és külföldre gyűjts. ott majd megoldódik minden, itt biztos nem lesz szabadságod. addig törj ki amíg tudsz, mert minimálbérből nem tudsz külföldi útra gyűjteni. már ha lesz munkád 2 éven belül.
szerintem az ember alapvetően vágyik a biztonságra, de ma midnen telejsen bizonytalan. sőt, inkább biztosan kilátástalan. sajnos olyan korban élünk, amikor azért kell imádkozni, hogy ne jöjjenek újra vissza a népirtások és a tömeges éhhalál.
egyébként jellemző is, hogy a legtöbb öngyilkos, depressziós pont a 20-25 közötti korosztályból kerül ki.
"A szabadság is pont olyan hogy rájössz arra hogy mégsem annyira egyszerű mindent magunknak csinálni, te irányítasz ugyan, de senki nem mondja meg mit hogy csinálj, magadnak kell utat csinálni a dzsungelben."
leszámítva azt a párszáz törvényt, ami ellehetetleníti a vállalkozások működését és indítását, a gazdasági környezetet, ami arra késztet diplomás, többszakmás embereket, hogy a minimálbér feléért sepregessen utcát, havat.
"A jövőn meg nem bánkódni kell, hanem tervezni, ehhez kellenek a célok."
terv meg célok csak kilátás mellett értelmezhetők. aki kicsit is ért a gazdasághoz, az tudja, hogy ha van 5 ft tőkém, illetve a cégem üresfutása havi 100ba kerül, akkor nem éri meg vállalkozni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!