Hogy barátkozzak azokkal, akiket már 2 mondatom után idegesítek? Elviselnek, de nem akarják, hogy 1 szót is szóljak hozzájuk!

Ismerek egy hülyét, akiről mindenki, aki nem nagyon ismeri, tehát nem tudja, hogy simán hülye, azt hiszi az első mondat után is, hogy gúnyolódik, trollkodásnak szánja, amit mond vagy kérdez. Egy gúnyos hanghordozással jól szétkent "hoogyvaagy?" elég durván tenyérbemászó bír lenni.

Ismerek egy másikat, aki mintha szándékosan magasabb hangon beszélne, de még a szájüregével is ilyen gyerekkiejtést mímel hozzá, és ezt szánja viccesnek, vagy igazság szerint nem tudom felfogni, mi a koncepció.

Ismerek olyat, akinek minden második mássalhangzója kb füttyszónak hallatszik, nála is elég nehéz elvonatkoztatni attól, ami nagyon is adott.

És ott van Lakatos Márk, bár azt a hangot az öregasszonyok valami rejtélyes okból mániásan imádják, de mi, többiek, falra mászunk az affektáló identitászavarostól sajnos. Jobb szeretnénk nem észrevenni rajta semmit, ami nemiséggel kapcsolatos, vagy ha mégis észreveszünk valamit, akkor nem folyamatosan, minden egyes szónál és mozdulatnál szeretnénk észrevenni. Ugyanez vonatkozik egyébként nőknél a mélyen dekoltált öltözködésre, utcán összegyógyult párocskákra, ilyesmire... Csak úgy mondom, mielőtt valami homofób-üldöző kapna egy NMI-t a saját defektes szövegértelmezésétől.