Mire jó a játék? Miért jó játszani még 50 évesen is? (lent)
Nekem az a "problémám" hogy totál a játék ellen vagyok. Tök mindegy, hogy lego, vagy Counter Strike.... Teljesen mindegy, hogy facebook ültetés, vagy hülyeségből megszívatom a haverom, akár activity....
A játék ellen vagyok minden féle formában!
Kiskoromban sem nagyon játszottam, de utoljára talán 10 évesen!
Maximum... az agy kikapcsolódása... de erre más is jó.
A játék egy igazi időpocsékolás, akkor már inkább olvasok ha ki akarok kapcsolódni, az még hasznos is!
Saját véleményetekre, gondolataitokra, tapasztalataitokra, olvasott tudásotokra kíváncsi vagyok!
Kedves Kérdező, a hozzászólásaidból tényleg úgy tűnik, mintha lenne valamilyen problémád, amivel érdemes lehet szakemberhez fordulni (talán pszichológushoz?), talán még akkor is, ha most még úgy érzed, hogy úgy vagy jól, ahogy vagy.
Valószínűleg lesz olyan amikor több emberrel kell napi szinten tartanod a kapcsolatot (pl. munka), és nem baj ha nem futsz ki közben a világból, és ők sem Tőled. Arról nem is beszélve, hogy az sem tűnik egészségesnek, hogy nem érzel, illetve nem mutatsz ki gyengédséget a házi állataid felé.
A viselkedési zavarok, lelki problémák gyakran lassabban javulnak mint a fizikai betegségek, szóval lehet hogy már most érdemes elkezdeni törődni ezzel. (Remélem nem tűnök leereszkedőnek, vagy hasonlónak. Ha mégis, akkor nem szándékos.)
Kedves utolsó válaszoló!
Köszönöm a megértést és az őszintét, de nekem nincs szükségem pszichológusra! 4 évig jártam hozzá, és nem változott kb. semmi. Szerintem semmi bajom, és ez így normális. Nem vagyok állatszerető amúgy sem, de ha érdekel anyám és apám épp annyira lesz*rja az állatokat, mint amennyire én, sőt, rondán is beszél velük... A kutyák mindig kimennek az utcára, ha jön valaki és nyílik a kapu.... Apám bottal teregeti vissza őket, amit annyira gyűlölök! Ezekben az esetekben sajnálom a kutyáimat őszintén!
Egyébként nekem egy rohadt sz*r buta és idegesítő családom van, már szabadulnék meg tőlük.... Ami itt zajlik, nem lehet csak úgy megérteni.... Erről ha könyvet írnék se jönne át másoknak sok minden abból, amiket naponta átélek!
És szó szerint reménytelen és menthetetlen esetek!
Az fogja ezt csak igazán megérteni, aki a helyemben van, vagy aki velem élni, de ilyen nincs, mert egyke vagyok!... Alapból ez is rohadtul fáj és ahogy idősödöm egyre rosszabb.... csak tudnám, miért büntet az élet, mivel érdemeltem én ezt ki.... :-S :-(
*terelgeti*
*aki velem él*
csak elírtam ezeket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!