Miért van az, hogy semmihez sem értek?

Így ismeretlenül is azt mondanám,hogy értékes ember vagy, és ez nem egy olyan megnyugtató, ne rinyálj már duma. Ahogyan az első hozzászóló is írta, világosan megfogalmaztad a gondolataidat, jó helyesíró vagy, olyan embernek gondolnálak, aki előbb gondolkodik, aztán válaszol.

Az sajnos nagyon igaz,hogy hiába van sok képessége, tehetsége több mindenhez az embernek, ha nem tudja kamatoztatni, ha nem tud ezekben kiteljesedni, gyakorlatba átültetni az elméletet, stb. az nem visz előrébb.

Azt javasolnám,hogy nézz mélyen magadba és válaszold meg azt,hogy mihez értesz leginkább, mit szeretsz csinálni, van-e tehetséged olyasmihez, amiből meg is tudnál élni, és esetleg még (egy kis) örömet is tudna okozni?

Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne értene semmihez ;)

Ahhoz képest, hogy semmihez nem értesz és semmit nem tudsz jól csinálni nagyon is összefüggően és követhető gondolatmenet mentén írsz.

Nem lehet, hogy fordított az eset? Nagyon is rendes, 18 éves nagykamasz vagy, csak épp annak a követelménynek nem felelsz meg, amit elvárnak tőled? Vagy azért, mert túl magasak azok a követelmények vagy pedig azért, mert olyat várnak el, ami nem illeszkedik a képességeidhez és az egyéniségedhez?

Az ilyen "átugorhatatlan léc" könnyen vezet olyasforma depresszióhoz, ami a kérdésedből és a hozzáfűzött megjegyzéseidből sugárzik.

Miközben pedig erőnek erejével igyekszel megfelelni valaminek, aminek nincs is kedved megfelelni folyamatosan kudarcok érnek, ami a környezeted felé is kisugárzik. Ezért gyakorlatilag magadat jelölöd ki köz-áldozatnak, pofozógépnek.

Tudom, hogy nem megy könnyen, különösen, ha ellenszélben kell csinálni, de próbálj keresni valami olyan tevékenységet, amiben ha nem is kiugrót, de észrevehetőt tudsz alkotni. Mit szólnál rögvest az íráshoz, hogy visszakanyarodjunk az elejére. Kezdhetnél fél-egy oldalas kis cikkekkel valami diáklapban. Avagy a korosztályodra jellemző módon nyiss villanyjegyzetet (blog) és ott tegyél közzé gondolatokat.

egy valamihez kell csak értened.

pl ha boxolnál 10 éves korodtól,szerinted hányan röhögnének rajtad,meg szórakoznának veled?

a tiszteletért és a mások feletti felsőbbrendűségért tenni kell.

Szerintem nincs értelme az okokat fejtegetni,én is hasonló dolgokon megyek át és mentem át mint amit te írsz.Mindegy a pszihológiai magyarázat,az a lényeg hogyan tudsz ezen javítani,túl sok okosságot én sem mondhatok mert 27 éves létemre nem javult a helyzetem túl sokat,mondjuk én rendesen le vagyok csúszva.Annyi hogy munkám van,de végzettségem az a béka p*ja alatt.Depressziós vagyok meg szorongok meg figyelemzavarom is van egy kis dislexiával megfűszerezve.Időnként komplett csődtömegnek érzem magam.Pszihomókusoknál is jártam,egy dolog fontos amire figyelmeztettek és én elmondom neked:átlagban 25 éves kor környékén érkezik el az az idő amikor ha az ember nem javít az élethelyzetén az évek előrehaladtával "hatványozottan" nehezebb lesz kikerülni a mocsárból.Szerencsére számodra bőven van még idő ha ezt nézzük.Ha van kedved írni,ha képes vagy elfogadni kis segítséget akkor írj privát üzenetet,hátha kiderülnek okosságok.

Talán ehhez az egyhez értek,másoknak segítséget adni.

"Bármit elkezdek az rossz, mert nem úgy csinálom ahogy kéne, lehurrognak."

Miért, ők vajon honnan tudják,hogy hogy "kéne" csinálni ezt vagy azt? Szerintem nincs olyan,hogy így vagy úgy "kell", csak olyan, hogy agy vagy úgy "lehet" megcsinálni.

Kik mondják ezt; családtagjaid? Barátaid? Ismerőseid?

Én a helyedben elsősorban magamnak hinnék és magamban! ?Mert a tutit bárki meg tudja neked mondani, de az nem jelenti azt,hogy ahogy neki jó, úgy jó neked is! Minden ember különböző!

Lehet, rosszul gondolom, de egy eléggé lehúzó, káros környezetben élhetsz most. Mert az építő jellegű kritikával nincs gond, de a folyamatos, önbizalom csökkentő agyagba döngetéssel nem tudok egyetérteni.

"Barátaim, osztálytársaim előtt mindig leégetem magam, nem szándékosan. Ilyenkor mindig én vagyok a röhögésük tárgya."

Az a baj, hogy már magad is elhiszed saját magadról, hogy nem megy neked semmi, azért kerülsz ilyen szituációkba, és azért röhögnek ki. Hadd írjak le egy nagyon hasznos idézetet, olvasgasd sokszor, és mindig jusson eszedbe, amikor bántanak téged:

"Senkit sem nézhetnek le a beleegyezése nélkül"

"Nem tudok senkinek sem megfelelni, úgy érzem bezárkóztam teljesen."

Talán még az is tetézheti, hogy nem a megfelelő iskolába jársz. Beszéltél már erről a szüleiddel? Hogy mennyire nem érzed ott jól magad, ahol jelenleg vagy? Szíved joga iskolát is váltani akár, ha megoldható, mert van másik suli a közeletekben.

"Elhívtak buliba, hogy én is kikapcsolódjak, de csak leitattak aztán videóra vettek engem, ennyi."

Nem te voltál a szánalmas, hanem aki ezt csinálta, ráadásul személyiségi jogaidban is megsértett téged. Máskor ne hagyd magad leitatni, és ezt úgy tudod leginkább kivédeni, hogy az ilyen társaságokat messze elkerülöd. mert még mindig jobb az egyedüllét, mint a társas magány, vagy a folyamatos megaláztatás.

Biztos nem hiszed, hogy ez időszakos, de az, hidd csak el. Csak ne add fel, próbálj kitörni. Mondom, én nagyon elgondolkodnék iskolaváltáson, mert ahol így megaláznak, ott megpróbálhatsz ugyan hirtelen másképp viselkedni, és meghökkenteni őket, de kérdés, megérdemlik-e ezek az emberek, hogy időt és energiát pazarolj rájuk.

Utolsó vagyok, TLaczy fején találta a szöget:

"Vagy azért, mert túl magasak azok a követelmények vagy pedig azért, mert olyat várnak el, ami nem illeszkedik a képességeidhez és az egyéniségedhez? "

Ne erőszakold meg magad, mert az sosem vezet jóra! Vagyis ha valami nagyon nem te vagy, azt ne csináld, mert a te életutadon az nem fog előrébb vinni téged, csak hátráltatni.