Miért nem tudnak legalább karácsonykor megbocsátani az emberek egymásnak? Elengedni minden sérelmet, főleg ha őszintén szól a másiktól. Főleg ha senki sem tökéletes?

Mit vársz a karácsonytól? A karácsony egy álszent ünnep. Nem ekkor kell szeretni, hanem az év összes napján ÉS főleg az életet nem abszolút, végleges felnőttként élni, hanem az élet apró dolgaira is gyermeki lelkülettel rácsodálkozni.

A legnagyobb írok és költők, ill. művészek jutnak el arra az állapotra, h. az emberi létet két részre bontják: gyermeki és abszolút felnőtt létre. Márai, Karinthy, Kosztolányi, József Attila, Latinovits, Antoine de Saint-Exupéry, Szörényi, Kóborék nem szégyenletes dologként élték meg azt, h. felnőttként is vissza kell lépni a gyermeki létbe. Aki azt nem így gondolja az elég sivár lelkű, ahogyan Márai is írja.

Mert az ember - ezt egyre jobban hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. A végleges felnőtteket, akik nem hisznek már semmiféle csodában, gyanakvással szemlélem, s ez a gyanakvás és idegenkedés erősödik a tapasztalatokkal és az évekkel.

Márai Sándor

Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse is erről szól.

Kosztolány 50 évesen jött rá a nagy titokra.Az életet nem abszolút felnőttként kell élni, hanem gyermekként. A világ egyszerű dolgaiból csodaszép dolgokat lehet látni egy gyermeki fantázián keresztül. Sajnos a mai világban egyre több az abszolút felnőtt. Félelem és fulladás fog el, ha egy abszolút felnőttel kell találkoznom vagy beszélnem.

Olvass el Kosztolányi Boldogság című írását az Esti Kornélban.