Baj ha rühellem a gyerekes anyukákat? Annyira utálom őketz, hogy legszívesebben elküldeném őket együtt egy lakatlan szigetre! És egymást piszkálják!

"azt én se értem, hogy minek bicikliztek a járdán? ott van az út"

A legtöbb helyen nincs külön bicikliút az úttesten, az autók között meg azért veszélyes. Háromszor ütöttek már el biciklivel (és mindháromszor én szabályosan közlekedtem az út szélén, csak egyszer az autós nem került ki rendesen, és eltrafált a visszapillantóval, kétszer meg hamar húzta vissza rám a kormányt), szóval tudom, miről beszélek. Ha nincs bicikliút, akkor inkább a járda.

Persze nem száguldozni, de az esetek többségében nem is ez a helyzet áll fent.

Másrészről jó párszor láttam már olyat én magam is, hogy kettéosztott járda, egyik oldalán gyalogosoknak, másik oldalán bicikliseknek. Ehhez képest anyuka sétál a gyalogos oldalon, fogja a gyerek kezét, aki meg egy az egyben a biciklisávban halad. És amikor meglátta, hogy jön a biciklis, akkor fennhangon teremtette le szerencsétlent, hogy ott az autóút, ne az ő gyerekét veszélyeztessük!

Ezek a nők alapból is hülyék csak mikor megszületik az "életük értelme" -így szokták emlegetni mert eddig és ez után sem találnak egyéb értelmet az életükben, tegyük hozzá nekik általában nincs is más- akkor egyszerre fontosnak érzik magukat és a gyereket mint tökéletes hivatkozási alapot használják fel az élet minden területén. Kötözködésre, tolakodásra, előnyök kikényszerítésére, vitákban adu ászként "de nekem gyerekem van" és egyéb ostoba kicsinyes dolgokra. Hordozzák körbe a kis szerencsétlent mint a véres kardot mintha az olyan különleges volna,és elvárják ,hogy a világ egyszeriben hozzájuk idomuljon .

Tisztelet a kivételnek,mert szerencsére vannak.

Amúgy az ostobaság netovábbja egy városi parkban ahol eleve okádja a sok kocsi,busz gyár és magánkémény a füstöt beszólni 2 gramm papír és levél égetéséért.Én elküldtem volna a búsba az biztos.

Az jutott most eszembe, hogy szemtanuja voltam egy esetnek:

Ket babakocsit tolo no egymas(!)mellett ment az amugy is szuk, egyszerre gyalogosoknak es bicikliseknek fenntartott helyen. Nos hat jott egy biciklis persze nem tul gyorsan, es pont amikor odaert a babakocsis melle, a babakocsis kicsellent oldalra, mert pont akkor akart ranezni a gyerekre vagy vmi hasonlo, es hat majdnem balesett lett a vege! A babakocsisok persze hangosan elkezdtek karalni, holott 100000%-ra nemnekik volt igazuk. Amugy bocsassa meg a joisten, en is nagyon utalom oket!

hát én az anyukákat is rühellem, mert nagyon nagyon érdekesen viszonyulnak más emberekhez. Mert ők tudtak szülni egy gyereket, és ezért mindenki legyen elájulva. Az mindegy, hogy amikor azt hiszi, senki nem hallja, úgy beszél a gyerekével mint más a kutyával se...

De amikor az egész napos üvöltésből (mert nem gyerekzsivaj, hanem artikulálatlan, elmebeteg üvöltés) elmennek, akkor meg jöttök ti, és miután egész délután hallgattam a visongást, egész este hallgathatom a nyomorék telefonról zenélést, aminél trógerebb nyomorultság nincs is. Egyszerűen, amikor a buszon, vagy az utcán jön egy ilyen gyökér, aki úgy érzi, hogy mivel ő zenét akar hallgatni, ezért hallgassa mindenki más is, és mindenkit leszarva nyomja a torzult fos zenét, akkor legszívesebben addig rúgnám, amíg mozog.

De ha már választani kell, akkor tényleg az anyukák idegesítőbbek mifelénk, mert állandóan osztják az észt, mindenkit lehordanak, de a gyereküket nem képesek megnevelni. A fejükön táncol a kölyök, meg a szomszédok idegein. De ha bármi történik, ők az elsők, akik verik a nyálukat.

fuh...

Sajnos én is tapasztalom nap, mint nap. Felsőbbrendűnek érzik magukat attól, hogy van gyerekük. És talán az egész napos ordítástól frusztráltan már képtelenek a normális kommunikációra. Tisztelet a kivételnek, de sajnos nagyon gyakori! Nekem a rokonságban is van egy csomó ilyen nő, akik már kész idegroncsok mert a nap 24 órájában össze vannak zárva egy vagy több visítozó, neveletlen kölyökkel. És utálnak engem, mert én még nem akarok gyereket vállalni! Szinte követelőznek, gondolom, úgy vannak vele, hogy ha már nekik rossz, legyen rossz mindenki másnak is.

Másik legjobb dolog, amikor megyek kocsival az utcán és elém tolja a kismama a babakocsit, szét sem néz, de ha túl közel sikerül csak megállnom, akkor ordít, kárál, hogy ő gyerekkel van én meg vadbarom vagyok...