Attól, hogy valaki nem akar együtt érezni a másikkal, miért kell még szekálnia is emiatt az illetőt?

Amikor valakinek valami gondja van, vagy fél valamitől, vagy fóbiája van, akkor miért kell sokaknak még szekálnia emiatt?

Tegyük fel: Valaki fél a sötéttől. És van aki ezt támadja, hogy nem azt mondaná, hogy "nem kell félned!" hanem: "jaaaaj, mit félsz? Hány éves vagy? 5? Szánalmas! És akkor éjszaka nem mész ki az utcára? Röhejes vagy! Én nem félek, te mit félsz akkor?"

Szóval nem hogy nem akar együtt érezni az illetővel, de még piszkálja is! Sőt, magához hasonlítja az illetőt?

Na most ez miért jó ezeknek az embereknek? Ettől boldogabbnak érzik magukat?