Családon belüli erőszakot hogy lehet elfelejteni? Megmérgezi az életem!

Anno a szüleim problémamegoldásként és feszültséglevezetésként alkalmazták a "káromkodva üvölt + gyereket elver" kombót. Később volt egy párkapcsolatom, ahol két alkalommal megütött, az elsőt elnéztem, a második után elhagytam. Ott is az volt, hogy az idegtől teljesen elborult az agya, elkezdett ordítva káromkodni, aztán nekem esett. Bár nem túlzottan, de ez akkor sem elfogadható. Egyébként utána égre földre esküdözött, hogy ilyet soha többé, csak a második után már nem hittem el.

Most a párom állítja, hogy ő soha nem ütne meg nőt, meg úgy egyáltalán senkit, ha nem muszáj. Viszont ha ideges, rögtön kiabál és káromkodik. Volt, hogy az eldugult lefolyó tisztításakor, amikor ötödszörre se sikerült, de tegnap például felidegesítette magát azon, hogy beleszóltam, milyen ruhát vegyen, aztán hazafelé elejtett egy zacskó darált húst, ami kiszakadt, és a nyílt utcán vagy egy percig káromkodott. Pedig ez igazán nem egy olyan nagy horderejű probléma szerintem.

Az a gond, hogy ilyenkor nekem azonnal görcsbe áll a gyomrom, rám tör a rettegés és sokszor el is sírom magam.

A párom nem érti, miért. Próbáltam elmondani neki hogy azért, mert ilyen rossz beidegződéseim vannak, de megsértődött, hogy ő soha nem bántana. Ezzel csak az a baj, hogy az az exem, aki anno megütött, pont ugyanígy égre földre esküdözött, hogy ő nőt soha. Aztán mégis. Ezek után hogy bízhatnék bárkiben?

De ezt már nem mertem elmondani neki, mert nagyon megbántódna, és joggal. Mert nem adott okot a bizalmatlanságra. Mégse tudok bízni benne, se senkiben már.

Mit tegyek? Így élni szörnyű!