Szánalmas, nem?

Fura, hogy pont én próbálok segíteni, mert ugyanez vagyok, csak lányként.

Videókat meg zenéket kapsz motivációként:

http://www.youtube.com/watch?v=TH1DkiacnGw

http://www.youtube.com/watch?v=5JKH3Wm1OYQ

http://www.youtube.com/watch?v=gl_vsL5nrvg

Leírom a sztorimat. Hasonló helyzetben voltam, mint Te, annyi különbséggel, hogy én nem tudtam sportolni sem, mert béna voltam viszont volt 1-2 haverom, akihez azért tudtam szólni. Barátaim sajnos nekem sem voltak. Az érettséginek úgy álltam neki, hogy előtte mikor kezdődött a szünet kiderült, hogy nem vettek fel a rendészeti szakközépiskolába, ami minden vágyam volt. Teljesen letörtem, hogy még ide sem vagyok jó, hát nem lesz érettségim sem. Jött ekkor egy fordulat. Elkeztem konditerembe járni, mert egyedül szerettem tölteni az időt és nem foglalkozni a világgal. Igazi barátságot kötöttem két emberrel és az edzés kiegészítéséhez nagyon jól jött a tanulás az érettségire és át is mentem. A suli után egyre több barátom lett, mert jött az edzéssel egy kis önbizalom is. Béna vagyok, de súlyokat mindenki tud emelgetni. Buta vagyok, de szorgalommal kompenzálhatom. Ennek hatására, hogy megtudjam a határaimat és többre vigyem, mert vágytam rá elmentem a Magyar Honvédséghez felvételizni és sikerült a Légierőhöz kerülnöm. Rájöttem, hogy szorgalommal szinte bármit kompenzálhatok. Elmúnt a gyomoridegem idegen társaságban és nem szorongok. Nemrég szereztem egy diplomát és most tiszti beosztásban szolgálok. Ezt tudta volna a szorongós kis énem, na meg a mostani kollégáim, senki sem hinné el.

Csak zökkensd ki magad valamivel ebből az állapotból. Legyen a tested edzése, mert meghálálja, vagy a munka, hogy érezd, hasznos tagja vagy a közösségnek. Előbb-utóbb megleled a helyed. Sok szerencsét és kitartást kívánok!