Szánalmas, nem?

Mintha magamat látnám. (És ez nem a szokásos GYK-s duma)

Én is kb. hasonló helyzetben vagyok. Az életem 1 és ugyanaz mint amit itt leírtál, jövőben érettségizek de tudom h úgyse fog sikerülni, munkám se lesz, igazi családom se, csak a remény van bennem. Kilátástalan az életem, életképtelennek tartom magam és én sem tudom h merre menjek, éppen ezért egyelőre hagyom h sodorjon az ár, nem gondolkodok csak élek egyik napról a másikra h majd lesz valami, és sehogy se tudok ebből kijutni. Avval h itt sajnáltatjuk magunkat abból se lesz semmi, csak egy fajta feszültséglevezetés h kimondom magamból.

Ismerős ez a "na én most megmutatom a világnak" meg a "mától megváltozom" érzés de másnap már el is felejtettem.

Szerintem rajtam még pszichológus se tudna segíteni, kiskoromban alakulhatott ki bennem valami belső szorongás féle ami miatt elég antiszoc. személyiség vagyok és bár szeretnék változtatni, sehogy se tudok.

Csak annyi kérdésem lenne h hány éves vagy és milyenek a tanulmányaid...

Én 18 vagyok, a "tanulmányaim" elég gyengék (kivéve 1-2 amit szeretek és érdekelnek).

Láthatod nem csak te vagy az egyetlen aki ilyen szánalmas(nak érzi magát) a világon, viszont én nem hiszem h bárki is tudna itt segíteni ha nem lépünk először mi valamerre. Csak merre....?

A diákmunkáról annyit, hogy ahol voltam gyárban, vagy épp utcai szórólaposok között is kb nyugdíjas nénik, bácsik is voltak, ha ők képesek elvégezni a munkát akkor 90% hogy te is.

De persze sokkal egyszerűbb rinyálni, és kifogásokat gyártani, "nincs munka", "nem vagyok rá alkalmas"...ja, aztán a legtöbben meg sem próbálják.

Az megint hülyeség hogy "nincs aki támogasson", "nem volt még barátnőm"...egyrészt magadért csinálod amit csinálsz, saját magad kell támogatnod, mert amíg egy rinyálós senki vagy, már bocsánat a kifejezésért, addig nem is fog odamenni senki hogy segítsen, vagy ha mégis, akkor is hamar meg fogja unni a folyamatos rinyálást.

Első körben ezt az önmarcangolást kell elfelejteni, hogy "semmi nem fog sikerülni", ha így beszéled be magadnak, és mellette nem is teszel érte, akkor ne is várd hogy bármi összejöjjön.

Első körben biztos hogy megszabnám hogy napi X mennyiséget gépezek, megnézek 1 filmet, játékot meg törlöm a fenébe. Inkább kezdj el valamit, mondjuk nyelvet tanulni, angolt, németet, később bármelyik jól jöhet, és sok anyag is van hozzá. Sport, diákmunka, valamit biztos kellene szerezni, egyrészt pénz, másrészt meg kell próbálni szocializálódni.

Meg mi ez már hogy "nehéz az első lépést megtenni"...b..ssza meg hagy ne sajnáljalak már ezért. Mindenkinek meg kell tenni előbb utóbb, nem lehet a gép előtt ülve eltölteni a céltalan életünket.

Elsőnek mindenképp abba kell hagyni az önsajnáltatást, és célokat találni, meg legalább felépíteni egy napirendet, utána jönnek majd a barátok és barátnők is.

Nincs neked semmi bajod, csak lusta vagy.

Szeretsz játszani a gépen, meg filmet nézni, így kitölti az idődet.

Sokkal egyszerűbb sajnáltatni magad, és magaddal is elhitetni hogy ennyi vagy, mint megrázni magad, és elindulni valamerre.

Ha valaki túl sokáig punnyad, az punnyadtá válik. Most ebbe a cipőbe jársz. Mivel nem jársz emberek közé, nyilván eleinte nem lesz érdekes a társaságod, hiszen szerintem már beszélgetni is elfelejtettél.

Első körben nyiss egy kicsit a szüleid felé. Segíts nekik valamiben, no meg tanulj meg újra emberek közt lenni.

Sok sikert hozzá.

Én jobban tudom jól mondja.

Kicsit próbáld meg könnyebben venni a dolgokat, a humor sok mindenen átsegít.

Lányként vagyok nagyon hasonló helyzetben. Nekem egy ideje sikerült jó irányba terelnem az életem, aztán elrontottam mindent. Most újra megpróbálom, de legalább tudom, hogy mit rontottam el, mit kell másképp csinálnom.

Az eleje a legnehezebb. Ha a kezdeti nehézségeken átvergődnöd magad, már könnyebb lesz fent tartani a motivációt. Ha egy kis ösztönzésre van szükséged írj nyugodtan.

Ne légy az, aki ferde periszkópon át vizsgálja a világot, amikor az egy lépésre van tőle!

[link]

Legyél, aki képes meglátni, hogy a sötétben jár és kezd el keresni a fényt!

[link]

Ne félj a változástól! Változtass a félelmeiden!

[link]