Aki utálja a kisbabákat mit mond mikor nagy örömmel elhívják és megakarják mutatni neki?

Ha az ismerőst nem akarod megbántani,akkor elmész,kibirsz fél órát,viszel valami apróságot,megdicséred,hogy de édes,aranyos pöttöm baba,és eljössz.

Ha bunkó akarsz lenni,akkor megmondod,hogy nem vagy kiváncsi rá.

Menj el, vigyél valami apró ajándékot, mond, jaj de édes, milyen cuki...hagyjuk szegényt pihenni, és húzzatok ki a

szobából.

Ha maradni kell, fogd rövidre a látogatást, ne látszódjon rajtad, egyáltalán nem tetszik a gyerek.

Nem elmenni, nem dicsérni babucikát, az olyan, sőt rosszabb, mintha vasvillával szúrnád hátba a szülőket.

Ha vonyít (nem biztos!), mond, biztosan éhes a kis drága, vagy fürdetés idő van a tündérkének, hagyod is, nem akarsz zavarni.

Ne sajnáld a dicsérő jelzőket, ingyen vannak!

Mondtam már én is lófejű gyerekre, hogy de aranyos. Kibirod.

én sem szeretem a gyerekeket, és akkor mi van?(fokozzam a dolgokat, szülni sem fogok)

"kedves" 4-es, neked semmi közöd ahhoz, ha valaki nem szereti őket.

Én sem bírom a gyerekvonyitást ,de meglátogattam a (fél) öcsémet is, mert az hogy nem bírom a vonyítást nem egyezik azzal, hogy nem bírom a gyereket. Attól,hogy csecsemő nem jár vele automatice együtt ,hogy bőg, csak az a csecsemő bőg amelyikkel nem szimmel valami.

Én is milliárdszor kijelentettem, hogy nem lesz gyerekem aztán most mégis vágyom rá...nem mindegy ,hogy hány éves az ember...

Én sem vagyok oda értük, de azért a barátaim gyerekét meg szoktam nézni. Egyszer, rövid időre. :D

28/N

Azokat is utálod, akik nagy örömmel elhívnak és megakarják mutatni neked? A válasz: Igen. Mert akit kedvelünk, azokkal együtt örülünk az ő örömének, részvéttel együtt-érzünk,ha bánata van..

Egyébként meg nem biztos, hogy sír, lehet hogy alszik. Egy pillantást vetsz rá és mondod, nem akarsz zavarni és eljössz. Jó neked, hogy ez a legnagyobb gondod.

Én nem utálom őket, de nem is rajongok értük. El szoktam fogadni a meghívást, viszek valami apróságot, megdicsérem a picit, beszélgetek kicsit a szülőkkel, aztán szépen elköszönök, hogy nem akarok tovább zavarni és hazamegyek. Most miért bántanám meg a barátaimat azzal, hogy nem vagyok kíváncsi a gyerekükre? Ennyit kibírok.

Egyébként én is mindig attól félek, hogy sírni fog a baba egész idő alatt ezerszer, szerencsére ilyen helyzetet még nem fogtam ki. Vagy aludt a kicsi, vagy jól elvolt. :D