Miért ilyen rosszindulatúak az emberek?

Vajon hány %-ot tesznek ki azok az emberek, akik "maximálisan" jóindulatúak? 23 éves vagyok, de 13-14 éves korom óta csak szörnyülködöm, bármiről legyen szó. Úgy érzem, senkiben sem lehet megbízni. Én rendesen megszűrtem mindig is az ismerőseimet, barátaimat, nem is volt csak 1-2, de még ők is hátba szúrtak. Amikor általános iskolába jártam, a többiek folyton bántottak, betudtam annak, hogy még gyerekek, bár nem mentség, mert én már akkor úgy voltam vele, hogy nem akarok senkit sem sehogyan bántani, szimplán rosszindulatból. Jött a gimnázium, ugyanez ment ott is, rétegződés, kiközösítés, egymás szapulása. A munkahelyemen hatalmas a rosszindulat, mindenki mindenkiről terjeszt mindent, aki próbálna kimaradni belőle, az sem tud, mert a hamisság gyártása ilyen. Sokszor én is nézek, hogy miket hallok vissza magamról, vagy letámad xy, hogy miért mondtam róla olyat, amit mások amúgy csak kitaláltak. Jópofiznak egymásnak, közben akivel épp jópofizott, azt beszéli ki majd egy harmadiknak. És közben sokan abban a hitben vannak, hogy ezek a barátaik. Ha csak tömegközlekedésen utazom, ott is hallom, hogy épp a mellettem ülő csajon röhögnek, hogy "hú, de ronda"... A másik segítése, empátia meg nulla. Már nem merek emberi kapcsolatokba belemenni, mert félek, ha kiteszem a lábam, már megy rólam a negatív duma. Ma voltam egy ismerősöm ismerősénél, aki a barátnőjével él együtt, és még nem volt otthon a barátnője, mindenféle jelzővel illette, és nem bensőséges poénból. Közben megjött a lány, megölelgette, megpuszilta a párját, kiment tusolni, és megszólalt a srác, hogy "de utálom". Utána vitáztam is az ismerősömmel, hogy ilyen embereket nevez barátjának? Ráadásul még engem sem tisztelt a pasi. Ha szörnyülködöm, hogy mennyire undorító ez az egész, mindenkinek az a válasza, hogy az ember ilyen. De az ember társas lény, és úgy érzem, lassan már 1-2 ember marad, akinek számít az igazi bizalom, becsület, hűség és tisztelet. Hogy nem csak akkor beszélünk szépen a másikról, amikor épp jelen van. Véletlen kiderült, hogy ez a srác járt az én egyik barátnőmmel, és ennek ellenére kielemezte, hogy a csaj mennyire gáz. Most jöttem rá, hogy nagyon sok pasi csak behúzza a strigulát, miközben épp arra gondol, hogy mennyire ronda a lány vagy ilyesmi. Én ha pasi lennék, akármennyire is cáfolható a lány értékrendje, ha már egyszer - már bocsánat - megdugom, én abban nem lelek örömet, hogy utána gúnyolom. Ez annyira megalázó. És a durva, hogy sokan még 30-40 évesen is ilyenek. A volt osztálytársaim pl. mai napig olyanok, mint voltak. Nem nőtt be a feje lágyuk.