Egy ember ki tudja kapcsolni az érzéseit?
Már 3 éve szerelmes vagyok valakibe, de reménytelen.
Tudom, hogy átlagos meg piti probléma, legalábbis annak tűnik, de már tényleg nem bírom. Egyszerűen nem akarok érezni se reményt, se vágyat, se szomorúságot, se fájdalmat, semmit. Nem tudok figyelni a kötelességeire, amivel a jövőmet teszem teljesen tönkre, mert pl. a tanulmányi eredményeim is nagyon jelentősen leromlottak.
Mit tehetnék? Néha már azt érzem, meghalni is jobb lenne, mint egész nap emészteni magam, de anyukámmal szemben nem vagyok képes ezt megtenni. Szerintetek?
gondolj a hentesekre...
nem hatja meg őket a disznó sírása, mégis megölik.
ők biztos kitudják kapcsolni az érzéseiket.
Érdekes kérdés.
Én ismertem egy fiút, sok baja volt, bántalmazták. Soha semmi nem zökkentette ki! Nem láttam rajta semmilyen érzelmet, komolyan úgy viselkedett, mint egy gép. Valami külföldi elit egyetemen szerzett egyébként diplomát, de ha jól tudom, mai napig nincs senkije, csak a munkája és a milliói. Igazából nem tudom, hogy tényleg nem érzett-e semmit, vagy csak annyira magába fojtotta, hogy senki nem vette észre. De lényeg: ez nem jó! Mert az ember már csak olyan, hogy érez. Ha blokkolsz minden érzést, az egyúttal antiszociálissá is tesz, legalábbis az említett példa ezt mutatja. Valahol a kettő között kell megtalálni az egyensúlyt. Nem kell közömbösnek lenned, de igyekezned kell kontrollálni az érzéseidet. Érdemes egy olyan idiótára pazarolnod az érzelmeidet, aki le se sajnál? Érdemes miatta kockára tenned a jövődet? A szerelem egy olyan dolog, amit két embernek kell érezni. A tiéd így csak "szere". Hiányzik a "lem"... Érted... Ebből tudományosan az következik, hogy nem is vagy szerelmes. Hülye kis gondolatmenet volt, de hátha kizökkent egy kicsit :D Nekem is volt ilyen, egy évig tartott, most már röhögök magamon, hogy milyen idióta p1c5a voltam. El fog múlni! :)
Köszönöm a válaszodat, nagyon érdekes volt!
Én azonban mégis szeretnék olyan lenni, mint az a fiú ismerősöd - feltéve, hogy tényleg nem érzett semmit.
Értem én, hogy ez csak "szere", de akkor is nagyon fáj. És én ezt nem akarom, így is már tönkretett engem ez a kb. 3 év, nem akarok ennél is töb bajt miatta.
Vagy nekem amúgy az is jó lenne, ha csak iránta lennék közömbös, amúgy meg nem! Remélem, értitek, mire gondolok...
Meddig fogtok egy suliba járni? (feltételezem, hogy így van)
Mert ha hamarosan suliváltás lesz, akkor nem fogod mindennap látni és sokkal könnyebb lesz.
Ha még vele kell lenned egy ideig, akkor valahogy magadban kell elrendezned. Minden fejben dől el! Ne hagyd, hogy ez uralja az egész életedet. És komolyan hidd el, hogy pár év múlva ez egy röhejes, piti kis dolognak fog tűnni a te szemedben is. Annyira nehéz ezt elmagyarázni egy kamasznak... De esküszöm neked, hogy így van! Én sem olyan rég voltam kamasz, 19 éves vagyok. De amit akkor éreztem, az semmi nem volt! És nagyon ritka, hogy egy tizenéves IGAZÁN szerelmes legyen. Tipikus probléma, amit az ember kinő... Csak azért vívódok most itt ilyen idétlenül, mert tudom, hogy annak idején ezt nekem mondhatták volna, kb. mint a falra hányt borsó... Arra gondolj, hogy pár év múlva ez csak múlt lesz. Egy adat az életedben, aminek nem lesz semmi jelentősége.
2-es voltam. Egyébként megkérdezhetem, hány éves vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!