Mit kellene tennem, ha a szüleim úgy érzik, hogy mindig csak nekik van igazuk, és nem hallgatnak meg?
Ma itthon maradtam, mert megjött a tudjátok mi, és faterom egyszer csak betoppant a szobába és ordibálni kezdett velem, hogy "Mi az, hogy én nem megyek suliba, mert megjött a bajom? Ha mindenki ezt csinálná, üres lenne az iskola". De aztán anyám jött és rákontrázott, hogy hány hiányzásom van, meg hogy hol van az osztályfőnököm, meg mittomén. A röhej az hogy itt vagyok lassan 20 éves, és még mindig ilyen szarokkal esnek nekem. A másik cirkusz abból volt - szintén anyám részéről - hogy nekem ezen a héten hétfőn volt a pótérettségim. Én pedig szinte mindenhonnan kések. Az egyik volt osztálytásam felajánlotta, hogy odajön hozzánk 6:30-ra, és eljön velem (mert ugye ő is érettségizett). Másnap volt a kiosztás. Szerencsére mindketten átmentünk. Ahogy kijöttünk a suliból, felhívtam a mutert, mert gondoltam, hogy örülni fog, de erre elkezdi nekem, hogy: "És ezért hívtál?". Sz@r kedvem volt egész nap, de srác, akivel voltam, ragaszkodott hozzá, hogy ünnepeljük meg az érettségit. Vettünk két sört, meg rágcsálni valót, aztán elindultunk hozzánk. Amikor hazaértünk, láttam én anyámon hogy valami nem tetszik neki (mint mindig).
És most néhány perce nekem esett, hogy ezt az átjáróházat be lehet fejezni. És ezért kérlek, hogy segítsetek, mert én nem bírom ezt ki, hogy mindennap álomba sírom magam.
Én sosem hiányoztam ez miatt, mert megjött volna, maximum testnevelésből kaptam felmentést. Gondolj bele, pótérettségiztél mert gondolom nem jók az eredményeid? (csak feltételezem, ha nem így van sajnálom) és te még pláne "lógsz" is. Majd ha neked lesz gyermeked, te sem örülnél ha hanyag, nem törődöm rossz tanuló lenne. Persze ezeket te még máshogy fogod fel, mert fiatal vagy, de ez az élet rendje, bizonyos dolgokat csak később ért meg az ember, ha benőtt a feje lágya. "Örülj neki hogy még taulhatsz, később megbánod hogy nem tanultál" "Ha majd felnősz sokkal nehezebb lesz az élet" stb, ezeket nem értjük, mert nem éltük meg.
A szüleid csak jót akarnak neked, még ha a módszereik nem is tökéletesek, biztos nekik is vannak gondjaik, amik miatt pluszba feszültek lehetnek, nincs tökéletes szülő.
Ha túllépnél a sértettségeden és felnőtt módjára próbálnád velük megbeszélni a dolgot, (elvégre már nem vagy tini) hogy te hogy látod a dolgokat, mit érzel, mit miért csinálsz sokkal jobb lenne minden, és nem kell elvonulni, ajtótcsapkodni, haragot tartani. Ha nem beszélsz, a szüleid nem fognak megérteni, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Nem lenne jobb, ha a szüleid egyben a legjobb barátaid is lennének? Ez rajtad is múlik.
válasza: válasza: válasza:Több dolgot is tehetsz.
Először is fogadd el szüleid hozzáállását.Nekik is megvan a saját életük, problémáik,( beidegződéseik(veled kapcsolatban is)), és önmaguk problémáit is gyakran kivetítik.Tiszteletben kell tartanod az ő világukat is, hisz valószínű ők tartanak el, és van hol laknod is,( mint ahogyan párodnak is megengedték, hogy ott legyen néha)
Ne vedd így magadra.Inkább értsd meg hogyan is működnek, és sok minden letisztul előtted.
Szüleidnek is mint manapság szinte minden embernek, vannak bizonyos beidegződései.Ezek a beidegződések, szép lassan kialakultak őbennük is mind veled, mind más dolgokkal kapcsolatban is.Lehet, hogy holnap rugalmasabb leszel, és megértőbb szüleiddel kapcsolatban, de a beidegződéseiktől, nem biztos, hogy mindezt észreveszik.Ezért nem kell, hogy rosszul érezd magad.És nem kell, hogy hibáztasd őket.Egyszerűen csak értsd meg, hogy ők is emberek!Gondoltál már édesanyádra úgy mint emberre?Őbenne is kialakult egy világ, ő is vágyik valahol szabadságra és szeretetre.Arra nincs szükség, hogy bármilyen viselkedéssel, vagy hozzáállással beazonosítsd szüleidet, mert akkor képtelen leszel velük beszélni.Mert mindig a benned kialakult képhez mérten fogsz reagálni rájuk.És nem velük fogsz beszélgetni.Mert mielőtt meghallanád mit mondanak, már alig várod, hogy a megszokott módon törj ki.
A megoldás csak az lehet, hogy egyszerűen megérted őket.
A megoldás az, hogy megadod a tiszteletet nekik amíg ott vagy, még ha vannak hibáik is.
És ha türelmes vagy önmagaddal, türelmes leszel ővelük is.
A problémák gyökere, mindig önmagunkban keresendő.
Ha arra törekszel, hogy szeresd, megértsd és elfogadd önmagadat, akkor képes leszel egyre több mindent elfogadni, megérteni, és szeretni magad körül!
először is megvédeni szeretném a kérdezőt! nem tekintem lázadozásnak, amit ő érez, vagy tesz...
menzesz miatti hiányzás kapcsán : lehetséges hogy olyan fájdalmai voltak, amiért nem tudott iskolába menni. nem kell ezt mindjárt lógásnak tekinteni, nem ti érzitek, amit ő.
kérdezőnek ezzel kapcsolatban: azért próbálj arra törekedni hogy azokon a napokon is használható legyél, igyál gyógyteákat, vagy gyógyszert, ha nőgyógyászati probléma, akkor keress fel orvost, ha annyira rosszul vagy, saját érdekedben.
pótérettségivel kapcsolatban : felmerülhet persze hogy hanyagság miatt halasztott, de előfordulhat az is hogy egy negatív élethelyzet sodorta ide a kérdezőt, ami kész megtörtént, bármikor lehet érettségizni.
a szülők magatartása pedig ebben az esetben tényleg nagyon negatív, amit így MÁR nem lehet ráfogni a féltésre, meg a jó tanácsokra. baráttól eltiltás, meg rosszindulatú megjegyzések...ez mind nem való egy szülőtől, akkor sem ha stresszes. néha előfordulhat, de ha ez alapállapot, akkor ott a szülő a vétkes.
azt javaslom a kérdezőnek, hogy próbáljon találni diákmunkát, vagy teljes állást, és különválni a szülőktől minnél hamarabb. kollégium akár, baráttal összeköltözés. ameddig pedig a szülőknél kell élni, addig kerülni a konfliktust. megváltoztatni úgyse lehet őket már, nem is kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!