Hogyan neveljem ki magam az enyhe apakomplexusomból?

Többnyire rühellem a férfiakat,irritálnak,és mindegyikben hímsoviniszta bunkót látok. (de nem vagyok leszbi!) nem kellene általánosítanom,de apakép és szeretet nélkül nehéz. Csakhogy egyszercsak azon kaptam magam,hogy baromira csodálom az egyik 40valahány éves tanáromat,akivel jól el lehet beszélgetni,és érdeklődik a hogylétem felől. Nem nyáladzok utána,mint a tanár-diák szerelmesek,nem vagyok belezúgva,csak fura hogy a közelében olyan biztonságban érzem magam. Most akkor valahol mégis apám hiányozna,akit utálok? 18/l