Kétszínűség egyenlő siker?

Sajnos igen.

Az emberek nem, hogy nem kíváncsiak az őszinte véleményre, de még meg is sértődnek, ha megmondják nekik, csak nem tudom, hogy mire fel.Valamiért az nekik sokkal jobb, ha mindig jó pofiznak velük, holott ők is tudják, hogy az egész csak egy rózsaszín buborék.

Ez mondjuk mindig kétoldalú dolog. Lehet hogy ami neked őszinteségnek tűnik, az a másik számára bunkóság, vagy csak szimplán sértés.

Minden ember jobban kedveli azokat, akik dícsérik, és elfogadják a véleményét. Persze vannak helyzetek amikor meg kell vitatni ezeket is, vagy szembe kell úgymond szállni velük, de feleslegesen kár "támadni".

Igazából, szerintem itt ilyen szempontból csak te vagy kétszínű, tekintve hogy szerintem alapból így kellene hozzáállni az emberekhez. Egyszerű pszichológia, én is melóban odaköszöntem mindig mindenkinek, kézfogás, satöbbi, megkérdeztem kivel mi a helyzet, apró dolgok de máris másképp állnak hozzád.

Ha meg dicséred, akkor jó hogy jobban fogja magát érezni, meg hozzád is másképp fog állni. Nekem is voltak tanáraim, barátaim, akik még apróbb előrelépéseknél is úgymond pozitívat mondtak, sokkal jobb kedvvel áll neki az ember, mintha csak fikázzák, meg lehordják.

Vagy pl jó példa, mikor "képzett" emberek kénytelenek számukra alantas munkát, pl raktári munkát elvállalni. Aztán jönnek azzal hogy "nekem ne dirigáljon valaki akinek 8 általánosa van"....holott akárhogy nézzük, ott igenis az a főnök akinek 8 általánosa van, egy mekiben senkit nem érdekel hogy 3 diplomás vagy, a munkádat végezd jól.

Persze, kétszínűségnek tűnik, de érdemes mindenki felé "jópofizni", nem azt mondom hogy bárkinek tövig be kell nyalni, de érdemes ápolni a kapcsolatokat, lehet hogy egyik nap az akit ellenségednek gondolsz, abból lesz a legjobb barátod.

Szóval ja, akárhogy nézzük, a való világ nem olyan mint a mesékben, van hogy jópofiznunk kell a saját érdekünkben.