Vajon mit érezhetnek azok az emberek, akik anno halálba szekálták azt az osztálytársukat, aki ma híres, vagy "csak" gazdag és sikeres lett?

Engem is állandóan szekáltak, általános iskolás koromban nem, mert az osztálytársaimmal együtt jártam már oviba is. Viszont táborban, szakkörön, mindenhol szekáltak egy betegségem miatt.

A középiskolás éveim még ennél is kegyetlenebbre sikerültek. Nemcsak a diákok, de a tanárok is állandó jelleggel megalázták. Mondjuk nem elit gimibe jártam, de a tanártól elvárná az ember, hogy ne rúgjon még bele ő is egy jó nagyot a diákba... igazából olyan is előfordult, hogy bőgve kimentem az óráról és hazáig meg sem álltam. Összesen 4x váltottam iskolát, de osztályom az 6 volt.

Azóta orvos lettem. A sors különös fintora, hogy pár éve talán megmentettem az egyik volt osztálytársam gyerekének az életét.

Bőgve hálálkodott nekem, pedig én csak a munkámat végeztem...

Nem tudom, hogy pontosan mit érezhetett és mi játszódhatott le benne, de rá 2 hónapra megkeresett és elnézést kért azért, amit velem tett középiskolában.

Hát, az a baj, hogy mivel nem szekáltam senkit, nehezen tudom elképzelni.

Valószínűleg szégyellném magam, de csak a szívem mélyén, cserébe elütném magamban valami cinikus megállapítással, hogy biztos az isten pénzét ráköltötte, hogy embernek nézzen ki. Vagy ilyesmi. :)

De a legizgibb az lenne, ha előkerülne itt néhány szekírozó, és kiderülne, mit gondolnak. Csak sajna ez nem valószínű. :(

Nem tudom, de erre én is nagyon kíváncsi lennék. Arra meg főleg, hogy miért teszik!

Engem is piszkáltak, meg piszkálnak is... már nem nagyon emlékszem hogy kezdődött. 5-be félévkor meghalt az apukám, de úgy emlékszem, hogy év végéig minden rendben volt (már ami az osztály illette). De 6-ba elkezdtek piszkálni. Mindenért. Tök mindegy mi volt, hogy hogy futok, hogy még nem borotváltam a lábam, hogy össze volt fogva a hajam, bármi... mindenbe amibe tudtak, belekötöttek. De ha kellett valami, megtaláltak, kihasználtak. És ez így folytatódott tovább, a ballagást már alig vártam.

A piszkálásokról soha nem beszéltem itthon. Magamra nézve tartottam cikinek, hogy nem tudom megvédeni magamat. Meg akkor anyám elakart volna vinni a suliból, de féltem, hogy ott ismét ez lenne, piszkálnának.

Már nem emlékszem rá, hogy apukám halála, és a piszkálódás előtt milyen is voltam, de ezek hatására csendes, zárkózott lettem.

A középsuliba bekerülve már 2. nap piszkáltak. Gondolom azért, mert én csendes voltam meg minden, nem ismertem senkit se (pár évfolyamtársat az ált. suliból, meg más osztályokba mentek volt o. társaim). De komolyan, ezért miért kell piszkálni valakit, mert csendes???? Nem értettem sose... Megvédeni sosem mertem magam... Most ott tartok, hogy nincs bajom az osztállyal, mert a fiúk normálisak meg minden! De van egy csaj, aki beszokott nekem szólongatni, végül is csak őt utálom... Jó tanuló is vagyok, ezért is kapom a cseszegetést. Mindig elképzelem magamba, hogy mostmár leosztom a csajt, de ez élőbe nem megy...

Csak bízom abban, de nagyon, hogy legalább lebukik, és visszakapja ezt az élettől, amit nekem adott! Na meg az ált. sulis o. társaim is... És remélem, hogy tanúja lehetek annak, amikor ezt mind visszakapják. És ezt nem rosszindulatból mondom, de amennyit ők ártottak nekem, ennyit megérdemelnek.

Amúgy ide biztos nem fog írni egy olyan ember, aki másokat piszkál... de kíváncsi lennék a véleményére.

17/L