Miért tud mindenki más stílusos lenni, csak én nem?

Amúgy nem szerelemből gondoltam,ezt a jajde szeretlek-es dolgot..:)

El kell mondanom,hogy amúgy mindig is kerestem Valakit.Aki többre tart,mint ami vagyok.Vagy jobban értékel.Kerestem egy anyát,aki elfogad úgy,ahogy vagyok,de nem igazán találtam meg.Hálás vagyok a jelenlegi anyukámnak,de ő leginkább az anyagi hátteremet biztosítja és biztosította mindig is.Nem vagyunk gazdagok,de amire szükségem volt,azt mindig megkaptam.Nem hordtam márkás cuccokat sosem,de nem is erre vágytam,én nem hiszem,hogy ettől lennék valaki.Csak attól,ha valaki mellettem állna,és támogatna,szeretne..de úgy igazán.Engem 9 hónapos koromban fogadtak örökbe,addig nem voltak szüleim.Illetve voltak,de csak annyi tellett tőlük,hogy megcsináljanak.A szülőanyámnak hálás vagyok,hogy nem egy kukában kötöttem ki.Az orvosok azt állították a mostani szüleimnek,hogy totál részeg volt a vérszerinti anyukám,amikor születtem,na meg mindig is egy alkoholista volt.De szerintem egy klinikára senki sem megy be szülni csak úgy,mikor totál részeg.Mondjuk most ez mindegy is.Apám meg sose volt..a mostani az egy alkoholista.Sosem vert meg,de egyszer megfogta a fenekem..az örökbefogadó anyukám ezt NEM hitte el.Azóta utáltam meg ezt az alkoholista senkiházit.Annyit veszekedtek,hogy csak na,de anyám mindig megvédte.Igaza volt,szólnom se szabadott volna soha semmiért,mert a lényeg az,hogy mindenem megvan..CSAK A SZERETET hiányzott..

Amikor láttam a filmekben,meg az életben,hogy más anyukája megérti a gyerekét..akkor egy kicsit fájt,hogy nekem sosem lehetett olyan anyukám.Anya sosem építette az önbizalmam,és most csodálkozik a matektanárnőm,hogy nincs semmi önbizalmam,és hiába kapok "jó" jegyet,nem tudok örülni.

Elégedetlen vagyok önmagammal,mert engem csak mindig bírálnak.

Ne haragudjatok,hogy ennyit írok,de MUSZÁJ EGYSZERŰEN KIÍRNOM magamból,hogy most már túl sok lesz..elegem van.

Bírálva voltam kiskoromban meg ki voltam röhögve,hogy nem tudtam egy almát sem megpucolni.Azután soha többet nem pucoltam almát.Anya előtt sosem merek semmit sem csinálni,mert folyamatosan rosszindulatúan bírál,hogy ez így nem jó,meg úgy nem jó..nem,hogy értékelne,meg segítene.És ha ezt felhoztam neki SZÉPEN,akkor elhessegetett,hogy jaj,milyen vagyok már megint.

Ha a családnak valami kellett(keresztanyámnak),akkor persze nekem vinnyogott.Ha vigyázni kellett unokaöcsémre,akkor még nyáron is ki voltam mozdítva..Különben is..sosem voltam jó.Se sportban,se táncban,se semmiben.Én TÉNYLEG NEM vagyok jó semmiből,ezt őszintén,tapasztalatból mondom.Nem sajnáltatni akarom magam,csak megkönnyebbülni.

Arra sem számítok,hogy bárki megértse.

Aztán amúgy az is a baj,hogy biszexuális lettem.Én már elfogadtam magam.Pár "barátomnak" el is mondtam,akikről azt gondoltam,hogy majd őszintén elfogadnak,de kiderült,hogy a legtöbbjük (3-ból minimum ketten) csak megjátszották,hogy elfogadnak.Az egyik még ki is jelentette,hogy csak úgy mondta,hogy elfogad,de amúgy nem fogad el.Ja,és mindezt mosolyogva.

Aztán ott jött a mostani fent említett matektanárom.Nő,45 éves.Nagyon pozitív személyiség,tök jó anya.A lánya igazi siker:vannak őszinte barátai,reál gimibe jár,jól néz ki,van pasija(aki annyira nem néz ki jól,de biztos,hogy sok szeretetet ad a lánynak).

Szóval a matektanárom 10.osztályos korom óta tanít.Rengeteg érzelmet adott,és sok mindenre megtanított az életben is.Egyszer elmondtam neki nagyjából,hogy mik történtek velem.Aztán azt mondta,hogy fogadjak el mindenkit úgy,ahogy van,mert nem változtathatok meg senkit.Ha van változás,az is csak pár napig tart,vagy pár hétig,és aztán előjönnek ugyanazok a gondok.Hát vele is ez történt.Egyszer jeleztem neki,hogy kifejezetten csak egy lánynak segít,és ez a lány színötös matekból,és úgy gondolom,hogy neki annyira nem kellene a segítség.Nekem sem,mert nekem is van segítségem,de jó lenne az övé is.Azt mondtam neki,hogy talán segíthetne a ketteseknek is,mert most lett rengeteg kettes.

AKI ELOLVASTA,ANNAK KÖSZÖNÖM.A VÁLASZOLÓKNAK IS KÖSZÖNÖK MINDENT.

Mindenkinek megy a zöld kéz automatikusan.A negatív kommentelőknek IS(ha lesz!)

Szerintem semmi gondom nem lenne magammal,ha se fejem nem lenne,se testem.:')

Nagy az orrom-ezzel nem tudok mit kezdeni.

Stílustalan ruháim vannak,itthon hülyeségeket mondanak,hogy mi illik rám.A szüleim meg anyám barátnője próbálja a stílusomat más mederbe terelni,de ahova terelni akarják/akarták,az nem vált be,mert látom,hogy némely nadrágokban..stb.ugyanolyan hülyén nézek ki,vagy pedig átlagosan.

Az égatta világon nincs olyan cucc,ami igazán jól mutatna rajtam.Na,a hajamról ne is beszéljünk,az is volt már mindenféle.Most nincs pénz felújítani a ruhatárt,egyenlőre abból ellene gazdálkodnom,ami van.De sok olyan ruha van,amit szívesen elcserélnék,vagy eladnék..de még ingyen se venné fel egyetlen lány sem ezeket a ruhákat.Ami meg jobb,azokat hordom csak.Itt nem akarok képet kitenni magamról nyilvánosan,mert hátha megismer egy ismerős..

Hogy váltsak így stílust és hogy változzak végleg?Kitartó a változásban hogy legyek?Mert nem igaz az,hogy csak csinálni kell..nem olyan egyszerű.