Miért nem szeretik az emberek, ha kinézek az ablakomon és esetleg épp rájuk nézek mert ott vannak?

Nem tudom. Én is szoktam a párkányra támaszkodva csak úgy bambulni kifelé. Kintről kukkolásnak látszhat, mert messziről csak egy ember alakot látnak a negyediken egy ablakban, és akiről nem látod, hogy hova néz, arról automat azt feltételezed hogy téged néz.

Holott ilyenkor nem embereket pécézek ki és bámulom őket, hanem úgy egyben az egész kilátásra bambulok, ahogy a fák leveleit fújja a szél, meg a szemben levő házat süti a nap, kószálnak az emberek, kutyák, ilyenek, de sose egyvalamit szúrok ki. Engem megnyugtat.

Én is szeretek bámészkodni az ablakon át ill. az erkélyről. A 10-en lakom, így klassz a kilátás. És, igen, szeretem nézni én is a jövés-menést, a természetet / elég sok a zöldterület, és madár is bőven van /.

Anno sok évvel ezelőtt a szemben levő házban egy kiscsaj azt hitte, őt figyelem. Átintegetett, én meg miért ne alapon, vissza. Attól kezdve figyelgetett, pedig eszem ágamban nem volt vele foglalkozni. Pár hónapig tartott a dolog, majd egyszer az utcán kérdezte, hogy miért figyelem? Én persze mondtam, hogy ez nem igaz, különben is, tudja, ki kíváncsi rá...és ennyi volt.

Régen, mikor fent voltak nálunk látogatóban a nagynénémék, az egyik unokatesóm kinézett az ablakon, majd rászólt az apja, hogy az nem való...csodálkoztam is.

5-ös vagyok.

Nem voltam bunkó a kiscsajjal, mivel én is nőnemű vagyok,tehát itt nem egy ablakon keresztül lányokat bolondító srácról van szó. Inkább ő volt az, aki jól szórakozott azzal, hogy átkiabálgatott, integetett.

Előző: Igen, ezen én is csodálkoztam akkor , miért mondta ezt. Kinek ártasz azzal, ha kinézel az ablakon?

Amúgy tényleg érdekes jellem az a rokon...