Jó felfogás az, hogy "nem is olyan rossz az én sorosom, máshoz képest"?

Egyik ismerősöm ilyen. Sose siránkozik, hogy drága a BKV, drága a kenyér, sose szidja apolitikusokat, a kormányt, bármi baja van beteg, fáj valamilye, elromlott valami dolga, elhagyott valamit, mindig jókedve van.

Na nem úgy, hogy "hah, kit érdekel!" hanem, olyan, hogy nem azt hallom tőle, hogy de rossz az élet, meg el kell menni Magyarországról, mert itt senkinek nincs jövője.

Nem, pont fordítva, azt mondja, milyen szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük, hogy tiszta víz fojjon a csapból, hogy nem vagyunk tartósan betegek, nincsen háború, hogy nem kell az ételért megküzdenünk, nem kell halálfélelemben élnünk, mint sok más embernek a földön.

És ez nagyon jó!

Jó gondolkodás ez? Hogy nem is olyan rossz az életünk másokéhoz képest?