Amikor más felett ítélkezel azt milyen jogon teszed?

Ritkán ítélkezek, próbálok minden embert elfogadni, megérteni, ahogy van. Ha viszont mégis, akkor a mérce az adott ember (képességei). Tehát pl: hihetetlen, hogy ő mennyire rosszindulatú és álszent, ha a helyében lennék sem tudnék így viselkedni.

Amiről viszont valaki nem tehet, mert úgy született, vagy az élet ezt dobta neki, arról a normális ember nem ítélkezik.

Nem szoktam sűrűn ítélkezni. Nem azért, mert szent vagyok, hanem mert nem ítélhetem el a lányokat, nekem is vannak, csinálhatnak hülyeséget ők is. Nem ítélkezhetem az anyák felett, biztosan én is hibázom.

Öregeket megint nem, mert ha minden igaz, én is leszek öreg.

Egy bizonyos kor urán az ember (lánya) már toleránsabb, megértőbb. Meg közömbösebb. Rájön, ha eddig nem váltotta meg a világot, már nem is fogja. Mindenki másképp hülye.

Hát ha úgy gondolom h saját érdeke h megtegyen valamit akkor ítélkezem.

PL 3 napja voltam ismerősömnél aki annyira büdös volt h ezt már nem bírtam szó nélkül és megkértem h fürödjön le.

Vagy ha valaki valami helytelent/erkölcstelent állít, v csinál. Pl szemetel,hazudik...

Arról nem ítélkezem h ki milyen börszinű társadalmi réteg tagja v szexuális hovatartozású.

Szoktam ítélkezni, elég sokat. Tisztában vagyok a saját hibáimmal és határaimmal, és tisztában vagyok vele, hogy én sem vagyok szent. Sőt.

Az embereket, soha nem a külsejük, kinézetük, anyagi dolgaik, képességeik, stb. alapján ítélem el, hanem a tetteik szerint minősítem őket.

Például a pécsi pszichológus lány gyilkosát, aki elvette tényleg egy nagy jövőjű, élettel és álmokkal teli fiatal lány életét, aki minden bizonnyal a társadalom hasznos tagja lett volna.

Vagy a külföldi milliomosnőt, aki bedrogozva, részegen olyan balesetet okozott, amiben elevenen elégett egy egész család.

Vagy a terepjárós mocsadékot, aki annyira májernek gondolta magát, hogy megölt egy motoros rendőrt (akit persze nem mellékesen a családja várt haza), mert neki éppen nem akaródzott betartani a törvényt.

Évekig folytathatnám a sort, akkor sem érnék a végére. A lényeg, hogy őket mind elítélem, és ha rajtam múlna keserves kínhalált halnának.

Összefoglalva, talán önzőnek hangzik, de az olyan söpredékeket ítélem el, akiknél biztosan érzem, hogy valamivel jobb vagyok. Akik olyan dolgokat tesznek, amiket bárki a világon megtehetne (nemi erőszak, gyilkosság, stb), de mégsem teszi meg a társadalom elég nagy hányada, mivel van bennünk erkölcsi gát, igazságérzet, és empátia. Azokból akiket megvetek ez a 3 tulajdonság hiányzik.

engem az hatalmaz fel az ítélkezésre szerintem, hogy ha nem éreznék valamely cselekedetek, tanult viselkedésformák, vagy egyéb tulajdonságokkal szemben ellenszenvet vagy szimpátiát, akkor nem lenne védő mechanizmusom bizonyos helyzetekben.

például ha látok egy 3 méter magas véreres szemű nagydarab embert egy késsel utánam futni, akkor feltételezem azt hogy meg akar ölni és menekülök, pedig lehet hogy csak megkérdezné hogy merre lakinak a mariék mert neki visz egy jó élezett kést ajándékba a disznóvágásra.

ez egy buta sarkított példa de ezzel tudtam szemléltetni az ítélet jogosságát, és funkcionalítását számomra.