Idős ember a kaján kívül ami nem nagy dolog, még mivel tudja motiválni a fiatalabb családtagjait, hogy sűrűbben látogassák?

1-es vagyok!

Igen, egyedülálló nyugdíjas vagyok, maholnap betöltöm a 65-öt, és mégis van, úgy érzem normális kapcsolatom nemcsak a saját korosztályommal, hanem a fiatalabbakkal is.

Igen, amikor még én is a saját könyvelő-irodámban dolgoztam, és "egy gombnyomással" én is elintéztem a net-en ezt+azt (Kedves Hozzászóló ne légy ekkora nagypofájú, mert nem csak egyedül te értel ezekhez!!!), szóval azért írtam, hogy ha családtagok között nincs érzelmi kötődés, akkor a kaja és egyéb hasonló (=internetről való dumcsi és egyebek) nem fognak segíteni a kapcsolat-tartásban.

Tisztelet a másik iránt mindkét fél részéről: az idősebb vegye észre, hogy a fiatal már felnőtt, hogy a világ forog és változnak az idők, az értékrendek, és ismerje el, ha a fiatalok valamiben már többet tudnak nálánál. Sőt, kérdezni sem szégyelljen, hiszen tanulni csak attól lehet (ha akarunk), aki valamiben többet tud nálunk.

És ha a fiatak is ugyanígy áll hozzá a dolgokhoz, és elismeri, elfogadja, sőt igényli az idősebbtől a "sok mindent megélt = tapasztalt" véleményét bizonyos dolgokban, akkor már nincs szerintem semmi gond.

Ne telepedjen rá az idősebb a fiatalra, ne próbálja meg maga mellé láncolni (úgyse megy), de a fiatal se feledje el, "honnét eresztették" valójában.

Az előzővel egyetértek. Én szeretem a nagyszüleimet látogatni, mert mindig tudnak valami érdekes, vidám dolgot mesélni. Naprakészek, ráadásul a nagymamám kertész volt, és én is szeretek kertet gondozni. Sajnos, már csak az apai ágon élők élnek.

Ezzel szemben édesanyámhoz nem szeretek menni, mert mindig csak a panaszkodást, a nincstelenséget hallgatom. Ketten apámmal nem élnek meg 150.000 ft-ból, mert anyám sosem tudott bánni a pénzzel, napi 3 doboz cigit szív, de osztja apámat, aki fél dobozzal szív, hogy a bagója elviszi a pénzt. Minden nap húst esznek (anyám akaratából), holott így nem futja nekik, mert hitelük is van. Ha mondjuk heti 2x ennének húst, még éppen kijönnének. Sosem fogom megérteni anyám gondolkodását, de már megszoktam.

"Meg amúgy ezek miatt nem gondoljátok, hogy a nyugdíjasok sok biznisznek rosszat tesznek, mert attól hogy megjelennek pl. uszodában az elfonnyadt, gusztustalan testükkel kevesebb lesz a vendég? Vagy hogyha akármilyen hobbi pl. kirándulós, tánc, vagy beszélgetős klubokban megjelennek akkor sokkal kevesebben mennek el rá?"

Ha TE nem mégy ilyen helyekre meg rendezvényekre, ILYEN indokkal, akkor MINDENKIVEL jót teszel. Szégyellhetnéd amgad, ilyen szöveget egyáltalán leírni is.

2. vagyok.

nem tudom miért lettem lehuzva pedig már leirtam mitöl lesz jo kapcsolat. ahogy sokan mások elöttem is leirták....

ugyanattol amitöl a szüleiddel vagy jo vagy nem. ha anyád elviselhetetlen akkor nem elsz jo a kapcsolat. ugyanez van nagyzsülökkel is. miért kéne kötelezö érvényünek lenni a jo kapcsolatnak?

és az hogy az öregek már totál minimálban élnek és nem tudnak semmi modern dologhoz hozzászolni kizárolag rajtuk mulik.és nem az internettöl vagy a mai zenék szeretetétöl lesz jofej az öreg... hanem önmagátol. ha folyton nevet és vicces dolgokat mond, ha menö, ha laza akkor mindegy h maradi vagy sem. mondjuk ha az emlitett akkor nem lehet maradi.

fontos h törödjön magával és ne sopánkodjon. árasszon pozitiv érzéseket.

volt egy bnöm még gyerekként,akinek a nagyanyja egy nagyon szigoru zsémbes sárkány volt de mégis volt benne élet, nevetett, és imádta a ki nevet a végén társasjátékot és sokat mentünk játszani vele. hatalmas partikat nyomtunk és nem kényszerböl játszott mint a mai nagyanyák akik beszélgetnek a ygerekeikkel és le se szarják az unokákat a már emlitett két kérdésen kivül és a játékra se figyelnek oda mert közbe beszélgetnek.

nagy álmom lenne hogy az egész család összeüljün társasozni hogy nevessünk és jol érezzük magunkat de az a baj h az én családom erre képtelen. nem élvezik, nem tudnak odafigyelni,eleve szeretetet sem képesek adni mert elnyomják magukban igy nevelték öket akkor hogy várhatnék el tölük pozitiv impulzusokat egy társassal kapcsolatban? sehogy. el kell fogadnom h a családom nem egy álom és soha nem leszünk egység.pedig összesen vagyunk kb 8an, mert a távoliakat nem ismerem, a maradék meg fényévente egyszer idedugja képét.

kollegámnak hatalmas családja van, rendeznek is bulit, családi partikat ahol jol érzik magukat. pedig rengetegen vannak. mi meg ezt a 8-at nem tudjuk egységgé tenni. de ez nem rajtam mulik..

ezt csak azért irtam le hogy lásd nem rajtad mulik a jo kapcsolat. ha nem jut be az élet a nagyszüleidbe a te érdeklödésed és küzdésed ellenére akkor cseszheted... ez van... nekik is tenni kell érte.