Utálom a macskákat ez miért van?

Ahogy az első írta...

Bár én nő (na jó, csak lány) létemre nem azért szeretem, mert "cukik", hanem mert egyenrangúként tekint az emberre, és nem istenként, mint a kutyák. Tiszteletben kell tartani, hogy saját akarata van, és nem bírja az állandó nyünyürgetést (emberből is van ilyen, mégsem utálhatjuk őket).

Ajj de csúnyán le leszek most pontozva. :/

Ez személyiség függő. Van akinek hiányzik a kezdetektől fogva jelenlévő feltétlen szeretet. Na, ezt egy macskától nem lehet megkapni.

A macskák egyéniségek, az ember számukra minimum egyenrangú, és nem tekintenek rá felsőbbrendű lényként, mint egy kutya. Nem hűséges, saját akarata van, ha nem akar valamit, nem teszi meg. Ha genyózol vele, akár játék közben is, annak következménye lesz, ad 1-2 pofont a kezednek, esetleg harapdál.

Esküszöm, még arra is odafigyelnek, ha kiröhögöd őket.

Az pedig nem igaz, hogy minden cselekvésük motivációja az önzés. Az én macskám pl. kiskora óta mellém fekszik, dörgölődzik ha beteg vagyok, vagy csak ha rossz a kedvem.

Utálja a cigifüstöt, és mégis az ölembe mászik, ha a melankólia közepette néha-néha rágyújtok.

Az alkalmanként felhozott lányokkal "kedves", az eddigi barátnőimet bírta.

Tökéletes szimbiózisban élek a macskámmal, betartja a szabályokat, nem lopkod, nem szarik-hugyozik összevissza.

Az én tányéromból akkor se fogad el kaját, ha elé rakom, pedig ő is ugyanolyan, a számára félretett tányérból kap enni sokszor, sőt, van hogy az asztalon kajál velem együtt.

Az egyetlen negatívum, az az, hogy sokszor játék közben sakktáblát karmol a csuklómra, de ezt akkor észre se veszem, kevesebb, mint eltűrhető a "fájdalom" amit ezzel okoz. Ez se zavarna, ha nem néznének emo-snak a karmolások miatt. :)

Fiú létemre én nagyon bírom a macskákat. :)