Titeket mi idegesít a másikban, legyen az barát, családtag? Miért van az, hogy egy idő után már csak azt veszed észre a másikban, ami idegesít?
Biztos benned is van olyan, ami meg őt idegesíti. Ha az emberek szeretik egymást, akkor tolerálják, megtanulják kezelni ezeket a dolgokat.
Engem az idegesít, ha valaki dohányzik mellettem...
Kezdetek óta igyekszem tolerálni, de visszafelé is működhetne már végre valami - mondjuk, hogy ahol lakok, megtanulom, minek, hol a helye, vagy becsukom a szám, ha eszek a másik mellett. Én azt gondolom, oda-vissza kellene valaminek működnie.
Persze, hogy mindenkiben van kehe. Bennem is.
Arra vagyok kíváncsi, másoknál is vannak-e ilyen szösszenetek, amik idegesítőek.
A dohányzás egy nem dohányzónak tényleg az, elvárható, hogy a dohányos megkérdezzen, mit szólsz hozzá, vagy az, hogy kimenjen. Mondom ezt dohányzóként, én így teszek még utcán is. Ez viszont nem az a kategória szerintem, amit kérdeztem, mert ez bárkire vonatkozik, aki rágyújt melletted. Ettől függetlenül megértem.
Az ilyen mániáid is legalább annyira idegesítőek. Ha szereted, ne azt keresd, hogy hol tesz keresztbe neked, hanem azt, hogy hogyan élvezhetitek ki az együtt töltött időt. A fiókot te is be tudod csukni, ez nem egy nagy erőfeszítés. Másrészt, a leszidás, veszekedés nem fogja motiválni arra, hogy figyeljen ilyesmire, hanem épp ellenkezőleg. Az ilyesmit csak higgadt fejjel szabad elmondani, különben támadásnak veszi a másik.
Tudod van az a Zen történet, hogy:
Egy férfi csónakban evez a folyón, és látja, hogy szemközt szintén egy másik embert a csónakjával felé sodor a víz. A sodrás egymásnak hajtja a két csónakot, majd a két utas megáll, hogy órákon át szitkozódjanak.
Másnap ugyanez a férfi evez a folyón, és látja, hogy a sodrás felé visz egy elszabadult, üresen álló csónakot. A sodrás ismét egymásnak hajtja a csónakokat, de a férfi egy szó nélkül arrébb evez a csónakjával, és megy dolgára.
Vagyis, ne azt keresd, hogy amit csinál, az téged miért bosszant, illetve, hogy miért nem csinálja úgy, ahogyan te óhajtod. Nyilván nem azért született a férjed erre a világra, hogy neked keresztbe tegyen, tehát az idegesítő tulajdonságai valószínűleg nem a te bosszantásod céljából alakultak ki. Ha akadályba ütközöl, hárítsd el, ne pedig mást vádolj. Az egész csak kommunikáció kérdése. Ha mindent magadra veszel, akkor elviselhetetlennek fogod látni a férjed. Viszont ha elfogadod, hogy Ő sem tud mindenre figyelni, és vannak rossz tulajdonságai, mint mindenki másnak, akkor egyrészt nem megy el az időd az idegeskedéssel, másrészt a férjed is látni fogja, hogy szereted és elfogadod, ezért szívesen meghallgatja, ami a lelked nyomja, és nem fogja támadásnak venni - vagyis valószínű, hogy könnyebben leszokik ezekről, vagy legalább jobban figyel rá. Azzal, hogy szégyent, vagy bűntudatot keltesz benne, azzal mindössze annyit érsz el, hogy ne érezze jól magát a kapcsolatban.
Veszekedni nem szoktam ezen, ilyen apróságokból nem csinálok tányérdobálást, nem így kell elképzelni. Csak egyszerűen azt érzem, nem is figyel oda, mert - az elképzelésekkel ellentétben - sokszor kértem szépen, és süket fülekre találnak a szavaim, ha meg felpaprikáz, akkor egyszer ingerültebben odaszólok és ennyi, de tök mindegy ilyen szempontból. Nem duzzogok ilyesmin, teljesen félreértitek, a kérdésemre meg senki nem válaszol, mert azt nem hiszem el, hogy ti mindig Zen higgadtak tudtok lenni. Ezek olyan dolgok, hogy nap, mint nap belebotlok, ezért tűnik fel, de nem patáliázok rajta, csak nem fér a fejembe, miért kellene hatmilliószor megkérnem még a hárommillió már elhangzott kérés után is. Így már értitek? Szóval nektek nincs ilyen?
És nem, nem törik le a kezem, ha nyolcszázhatvankétmilliomodjára is betolom utána a fiókot, de mikor épp csinálok valamit, a hátam mögött nyitva hagyja, én meg belefordulok feszt a nyitott fiókba, az azért nem esik túl jól. De örülök, hogy csak én vagyok ilyen hárpiaszerű.
És még egyszer leírom, egyáltalán nem keresem az ilyesmit, hanem egyfolytában képen törölnek az ilyesmik. És azért van egy tűréshatár. Na, de ha nem értitek, így sem, nem erőlködök. Amúgy is mindenki azt olvas ki még ennyi körülírásból is, amit akar.
A másik kérdés pedig, még egyszer, az volt:
Titeket mi idegesít a másikban, legyen az barát, családtag?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!