Csúnya kisbaba! Nem tudok úgy viszonyulni egy csúnya babához, mint egy széphez. (a többi lent) Te éreztél már ilyet?

Én is láttam már ilyen kis öreg néni fejű babát, szegény nagyon csúnyácska volt. Nincs ebben semmi szerintem, vannak csúnya emberek és ugyanúgy nem túl szép babák is, ez az élet rendje. Nem lehet mindenki szép. Meg ez egyébként is relatív, lehet hogy neked az a gyerek csúnya, más szerint meg cuki...

Én csak akkor döbbenek meg, amikor az anyuka a csúnya babát mindenféle szépségversenyekbe nevezi be. Facebookon az egyik ismerősöm küldi mindig a linket, hogy szavazzak a babájára...hát nagyon csufi szegény baba, malac feje van, turcsi orra...hhúúúh. Nem szoktam rá szavazni, őszintén szólva értetlenül állok a dolog előtt, az anyukája nagyon nagyon elfogult lehet.

Igen, van a rokoni körben nálunk is csúnya kisbaba... :S

Én alapból nem vagyok oda a babákért, de én is észreveszem magamon, hogy ha aranyosnak tartok egyet, akkor máshogy viszonyulok hozzá. :S

28/N

A szépség, az esztétikum mindig is jobban vonzotta az embereket, nincs ez másként a babák esetében sem. A szépet, a szimmetrikusat, a bájosat jó nézni, az ember önkéntelenül mosolyog és mosolyogni jó dolog. Szóval ne legyen bűntudatod.

Az már más kérdés, hogy milyen a baba egyénisége. Van amikor a szép babának lehetetlen a természete, vagy olyanná nevelték, pontosan azért, mert szép. Agyon dicsérték és csak a külsőre fektettek hangsúlyt.

Éppen úgy van ez, mint a felnőtteknél. Ha többet beszélgetsz valakivel, talán már nem is látod olyan csúnyának, mert megjelenik valamiféle belső szépség az arcán. A szívjóság előbb-utóbb megjelenik a külsőn is, ha máshol nem, a szem árulkodó felnőtt korban.

Egy 1 éves babát már nem csak nézegetni lehet. Akkor ne azt nézd, ennivaló kis édibédi buksija van-e, hanem azt, milyen ügyes, mennyire társaságkedvelő, mennyire mosolygós, mit tudsz vele játszani. Nehogy már egy baba kinézete korlátozzon abban, hogy hozzányúlj, ez nem normális dolog. Én még soha nem éreztem így, és véleményem szerint nem is szabadna, a bűntudatod jogos, és tényleg nem tehet semmiről, egy ekkora gyerek látványa is kéri, hogy hozzányúlj, szerintem, én nehezen álltam meg mindig is.

Ráadásul ez tényleg megakadályoz téged abban, hogy megismerd azt a kisgyereket, vedd észre, mennyit veszítesz! A kis csúnyaságát meg ki fogja nőni. És gondolj bele, mit érezne az anyja, ha megtudná, hogy így gondolkodsz.

Kedves 7., és vajon miért lenne muszáj a Kérdezőnek fogdosni egyáltalán azt a gyereket? Nem a sajátjáról van szó!

Én az aranyosakat is békén hagyom! Max., ha ő jön oda, akkor megfogom, de én nem nyüszögök egy kisgyerek láttán!

Nem értem, ez miért lenne elvárás...

Aki az első kommentemet ennyire lehúzta, venné a bátorságot és a fáradságot és leírná, miért? A kérdező leírta a jelenséget, hogy őt egy csúnyácska gyerek taszítja, annyira, hogy a jó szót meg a simogatást, ölbe vételt is hanyagolja tőle. Erre írtam, hogy amíg nem ő az anyja a "csúnyácska" gyereknek, addig nincs baj, nem kell, hogy bűntudata legyen. Ha anyaként éreztetné vele, hogy a csúnyasága miatt arra sem érdemes, hogy a kezébe vegye, na ez lenne a baj.

Nem a pontozás miatt, tőlem 0-ig is lemehet, csak a logikát nem értem. Persze, azt ne keressek:p