Csak én utálok köszönni?

Én is így vagyok vele, néha legszívesebben láthatatlan lennék, főleg, amikor fáradtan jövök hazafelé, de muszáj kinyögöm egy jónapot-ot, mert faluban lakom és hallgathatnám, hogy mekkora bunkó vagyok.

Én sem vagyok oda a köszönésért, de a kézfogás, utálom áhh. Mindenki kb. megsértődik amikor nem fogok vele kezet. Pedig igazán tudhatnák, már lassan néhányan, de neem. Ismeretlenekkel sem szoktam. Serintem ez hülyeség.

Én is így vagyok vele. Barátok meg ismerősök az még rendben van, de idegennek nem szeretek. A sulis tanároknak köszönök, azzal sincs baj. Én azt utálom, ha valakivel megyek az utcán és odajön valaki akit ő ismer, én életemben nem láttam és mindkettőnknek köszön. Meg az szokott még probléma lenni, hogy nem tudom mit köszönjek. Ha bemegyek valahova pl. boltba köszönök, hogy "Jó napot!" kifele "Viszlát!", ha nem tegeznek. Na igen ez a másik, vannak emberek aki 14 éves létemre magáznak, ez engem nagyon zavar. Ha viszont letegez, akkor nem mindig tudom eldönteni hány éves, hogy magázzam vagy tegezzem. Így magáztam már 20 éves csajt is, kicsit meg volt illetődve. Vannak akiket magázok mert jóval idősebbek nálam, és megkérdezik, hogy "miért?" meg tegezzem őket nyugodtan. Csak nekem furcsa ha egy 14 éves gyerek tegez egy 50 éves nőt?

A köszönés az tisztelet adás, és amikor valaki rád köszön, hogy üdvözöljön, akkor az a minimum, hogy viszonzod ezt a tiszteletet. Ezt általában az 5 éves kisgyerekeknek szokta elmagyarázni az anyukája. Amikor találkozol valakivel, akit ismersz, az akár köszön, akár nem illene köszönni, ha ismered, és ha sétálsz valakivel, és a társad ismerőse köszön, akkor is illene köszönnöd, hiszen téged is üdvözöltek (megadták a tiszteletet), akár ismered akár nem. Amikor lemagáznak valakit, akkor azzal még nagyobb tiszteletet adnak neki, és a magázást bizonyos helyeken el is várják pl. iskolában senki nem mondja a tanároknak, hogy csá. Ha az illető közel áll hozzád, akkor minimum, hogy közlöd vele legalább azt, hogy szia. Nem értem mi ebbe az olyan nehéz? Amikor találkozunk valaki ismerőssel, akkor meg adjuk neki a tiszteletet, vagyis köszönünk, és ha neked köszönnek, akkor a minimum, hogy ez kölcsönös legyen, akármilyen a kededved, és akármilyen fáradt vagy.

Csak az a durva, mikor hirtelen az ember nem tudja, hogy tegezzen vagy magázzon valakit:)

Kézfogás: Régi szokás, hogy a jobb kezünk nyújtásával jelezzük, hogy békés szándékkal jöttünk. Amikor ezt valaki elfogadja, vagyis megrázzák egymás jobb kezét, akkor jelzi, hogy ő sem akar semmi rosszat. Szerintem ezt is illik elfogadni (mármint amikor valaki kezet akar fogni veled.)