Lányok! Ti tapasztaltátok már, hogy a barátnötök, ill. akit annak véltetek írígy volt rátok? Ès miböl vettétek ezt észre? Idösebb korosztály véleménye is érdekel.
Többnyire értetlenül állok az elött a tény elött, hogy egyik- másik barátnöm egyik pillanatról a másikra eltünik.
Persze késöbb felbukkan, de hetekre is akár eltünhet és pont akkor, amikor épp látszatra bizalmasabb viszonyba kerültünk.
Megint egy ilyen történt.
Töprengtem rajta, mi is lehet az oka, mi volt az utolsó beszélgetésünk. Elmondtam, mit is csinálok most, mik a terveim és hogy edzem magam fizikailag is, hogy azt, amit elterveztem, végig tudjam csinálni.
Teljesen öszintén megnyiltam, ezért esett rosszul, hogy azóta se kép se hang..
Tünödtem, de semmi rosszat nem mondtam.
Ìrtam sms-t, semmi.
Ráér, szabadságon van, nem utazik el... tévézik és pihen.
Valszeg azt a dolgot ö is szeretné csinálni, amit én, valaha már elkezdte, de sok idö és energia és abbahagyta.
Lehet, egyszerüen fáj neki, hogy én össze akarom szedni magam és megcsinálni.
Korábban egy komolyabb tanfolyamot végeztem el és vizsgáztam munka mellett.
Vizsga elött szintén kerültek a barátnéim, akkor direkt megfigyeltem, csak vizsga után jelentkeztek megkérdezni, na sikerült?
De támogatni egyik sem támogatott. Direkt kivártam és én nem kerestem öket, vajon felhivnak-e , de nem, csak a vizsga után.
Nekem ez nagyon fájt.
Lehet, a többi ilyen különös "eltünés" mögött is az írígység bújkál? Próbáltam utánaolvasni az írígységnek.
Csernus szerint az egyik nö a másiktól akármit irigyelhet, a ruháját, a frizuráját, a tanulmányait...
Mert erröl a saját tehetetlenségük jut eszükbe, a saját elhanyagoltságuk, stb.
Ha tényleg írígység, akkor ez kényes dolog, szerintem az ember nincs is tisztában azzal, hogy írígy, hogy lehetne akkor ezt öszintén megbeszélni?!
Tulajdonképpen milyen lenne a jó barátnö?
válasza:10-esnek küldeném:
Olyan szörnyü ez. Nem is tudom, mit lehet tenni.
Hazudjuk el a jó dolgainkat?
Pl. azt nem is szoktam már mondani, ha valahová elutazunk, mert arról feltételezem, hogy írígykednek.
De már szakmai dolgokban se lehet semmit mondani, mert rögtön elmenekülnek.
Ez a menekülés egy másfajta válasz az írigységre.
A Te barátnöd egy agresszívebb tipus, azért köpkpd és hord le, ill. szól bele mindenbe.
A menekülés egy visszafogottabb reakció.
De mi a megoldás?
Hirtelen nem tud az ember egy hosszabb barátság helyett egy másikat kiépíteni...
Egyébkén 3 ilyen barátnöm is van, aki menekül, nem igazán úgy sikerült az életük, ahogy szertték volna...
Az enyém sem tökéletes, tudnék panaszkodni, de akkor meg megkapom, amit Te is, hogy a férjed nem illik hozzád, én már rég mondtam ezt...
Szóval nem tudom, meddig alakoskodjak, meddig türjek.
Nálunk ezek ilyen csendes háborúk.
Néha megsajnálom öket...
Az nagyon jó, hogy Neked sikerült a vizsgád!
A sors igazságos volt.
Àltalában egyébként mit lehet az igyígységgel kezdeni?
Tehát mit kezdjünk magunkkal, ha irígyek vagyunk?
ÈS ebböl kiindulva mit kezdjünk a másikkal, ha látjuk, hogy borzasztóan irígy?!
válasza:Köszi :)
Nem tudom, mit lehet tenni az irigység ellen..saját magamban tudom ezt esetleg koordinálni, visszafogni, de más irigységével nem lehet mit kezdeni... Sokan, ha csak örül az ember is egy kicsit valaminek (pl elmeséli, hogy dejó, végre sikerül kijutni külföldre pár napra), akkor azt egyből dicsekvésnek veszik, és egyből megy az irigykedés... Szóval tényleg az marad csak, ha titkolózunk, de mindent nem lehet eltitkolni, meg milyen már az?? :S
Én azt a mondást, hogy "A barát olyan mint az árnyék, csak akkor követ, ha süt a nap." átköltöttem arra, hogy "A barát akkor jön, ha árnyékban vagy."
Mert szerintem pont hogy akkor bukkannak fel kárörvendeni amikor szarban vagy, és örül, hogy végre most neki jobb a sora.. :/
válasza:"A barát akkor jön, ha árnyékban vagy."
Hát ebben sok igazság van, de sajnos nem azért jön, hogy segítsen, talán egy kivétellel, hanem, hogy beszóljon, pl.
"Mindenki a maga sorsának kovácsa."
Elöször fel se fogtam, hogy nekem szól, csak otthon gondolkodtam, hogy ez azt jelenti: "Ùgy kell neked!"
A másik:
"Èn rögtön láttam, hogy ez a kapcsolat nem fog menni, nem illetek egymáshoz",
mikor a férjemre panaszkodtam.
Persze olaj a tüzre, mert akkor épp én is úgy gondoltam.
De még mindig "megy", úgyhogy nem jól látta.
Tehát valami közepes állapotot kell mutatni:
Ha örülsz, eltitkolni, de ha valami csapás ér, megintcsak eltitkolni.
Nekem olyan barátnöim, akiknek mindent elmondhattam és együtt örültek, ill. biztattak, ha nem sikerült valami, mind jóva idösebbek voltak nálam, egyik kvázi anyukám korú, a másik kettö pedig nagymamakorú.
Itt az írígykedés mint olyan nem lépett fel, csak a segítségnyújtás.
Azt hiszem, órasi mázlim volt velük.
válasza:Még a 10-es vagyok. Van abban valami, hogy pozitívan is fel lehet fogni, ha valaki irigy ránk, viszont ha egy "barát" teszi, nem igazán lehet neki örülni:/
Nálunk is volt egyébként ez a párommal, hogy mindenki csak pár hónapot jósolt nekünk, barátnőm szerint meg amúgyis csak folyton megbántanám ezt a "szegény érzékeny fiút". Hát érdekes, hogy azóta lassan 20 hónapja vagyunk együtt..
És furcsa, de tényleg én is inkább az idősebbekkel tudtam jobban megérteni magam, olyanokkal, akiknek már gyerekük és férjük/feleségük volt, talán ők már eléggé tapasztaltak ahhoz, vagy elég mindenük megvolt ahhoz hogy ne irigykedjenek a másikra mindenért :)
válasza:
válasza:Altalanos iskolas legjobb baratnom, o szegenyebb volt nalam, csonka csaladbol valo, szorgalommal 4-es 5-os tanulo.
En gazdagabb voltam, apaval anyaval, a legkisebb erofeszitessel kituno tanulo mindenbol, versenyeket nyertem, ugyesen rajzoltam... En soha nem neztem le ot semmi miatt, nagyon szerettem, tok jofej volt, de idonkent mindig beszolt valamit vagy nem allt szoba velem es duzzogott hulyesegeken. Tok rosszul esett, de nem torodtem vele, magamban tartottam, mert o volt az egyetlen baratnom, nem akartam elvesziteni. O elkoltozott, en meg maradtam ugyanott egy evig, utana mar en is mashova mentem. Megtalaltuk egymast Facebook-on, beszelgettunk nehanyszor. Szinte csak olyanokat kerdezgetett hogy nepszeru vagyok-e, jok-e a jegyeim stb.. nem am hogy hogy vagyok meg mittudomen. Amikor meg en akartam vele beszelgetni sosem valaszolt.
Ezt az ignoralas dolgot eddig nem vettem eszre, marmint hogy direkt csinalnak. Azt hittem csak siman unnak engem.
Amikor kulfoldre koltoztunk az elejen sokan kerestek engem, beszelgettunk, remeltem hogy megmarad a baratsagunk, de aztan egyre hosszabb idokozonkent valaszoltak, es sokszor ugy kerdeztek hogy mi a rossz meg az tenyleg olyan sz@r ott mint mondjak?
Az egyik ismerosom direkt csak azert irt ram tobbszor is, hogy szidja a helyet ahova mentunk...
A masik meg ami konnyen eszreveheto, hogy mikor meg Magyarorszagon laktam sokkal tobbszor tetszikeltek a statuszaimat, de amit itt irok ki azt mar le se szarjak, pedig nem irok ki unalmasabb dolgokat vagy akarmit ami serto lehetne..
"Azt hittem csak siman unnak engem."
Igen, én is azt hittem. Egyik barátnöm a Facebookon kérdezte, mi van, mit csinálunk a nyáron. Hát mégcsak nyaralni sem megyünk, festünk, meszelünk, tapétázunk. Gondoltam, na ezt már nem lehet írígyelni, erre rögtön fog válaszolni, kérdeztem is, és ti?
Hát egy mukkot sem válaszolt.
De erre miért nem?
Aztán most azon kezdtem el gondolkodni, lehet, mégiscsak írígy, ö is szeretné már kifesteni a lakását, csak nincs ereje.
Bezzeg nekem van...
Ha találkozunk, majd szóban rejtetten megtudakolom, igy van-e.
Nem, nem unnak bennünket. Ezt csak azért gondoltuk, mert nem találtunk más magyarázatot a fura viselkedésre, és magunkban kerestük a hibát.
Èn pl. hacsak nem vagyok depis, szinte mindig viccesen fogalmazom meg a mondókám, egyáltalán: szeretem a humort.
Unalomról szó sincs.
Nem. Hogy Te is ezt gondoltad, mostmár szinte biztos, eluralkodik rajtuk az írígység és képtelenek érdemben válaszolni.
"idonkent mindig beszolt valamit"
Ez is stimmel. Megsértödött, felpukkadt semmiségeken és próbáltam kiengesztelni, bár igazán gözöm nem volt, mivel is bántottam meg.
Ha rákérdeztem, általánosítgatott, tehát akkor sem tudtam meg.
Türtem, nem akartam vele összeveszni.
Egyszer egy pitiségen annyira felpukkadt, hogy mondta, hogy ezzel vége! Ezt velem te nem csinálod többet, abban nyugodt lehetsz.
Folyton kinyomta a telefont, írtam neki, de ugyanazt fújta ott is, mint szóban. Annyira érthetetlen és megalázó volt a szitu, hogy elmondtam egy pszichihek. Kérdezgetett mindenfélét, végül azt mondta: ez tiszta féltékenység. Maga elérte azt, amit ö akart volna elérni.
Ès akkor mit tudok tenni?
Semmit. Ez az ö problémája. Amíg ö ezt nem dolgozza fel, hogy ö "csak" idáig jutott, addig magával nem fog szóbaállni.
Olyan hihetetlen.
Meg én nem is gondolom, hogy többet értem volna el, mint egy átlagember.
Na jó, tegyük fel, ö irigy volt, de a többiek is?
Ha tudjuk is a jelenséget, a baj az, hogy elöbb-utóbb magunkra maradunk.
Ès hol laksz egyébként, meg szabad kérdezni?
(Ha nyiltan nem akarod, megírhatod privátban. )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!