Lányok! Ti tapasztaltátok már, hogy a barátnötök, ill. akit annak véltetek írígy volt rátok? Ès miböl vettétek ezt észre? Idösebb korosztály véleménye is érdekel.

Igen, sajnos. :(

A lakótársam irigyli a harmonikus párkapcsolatom, a szerető családom, a jó munkám, és ha veszek magamnak valamit.

Egyszer részegen előbukott belőle, hogy utál engem, mert tökéletes életem van...

Sajnos ezekben nem tudok segíteni neki, pedig szívesen megtenném.

A barátnőim hozzám hasonló mentalitásúak; nem irigykedők, féltékenykedők, kétszínűek, pletykásak vagy alakoskodók, tehát soha nem volt rossz tapasztalatom velük.

Nincsenek túl sokan, de akik vannak, megbízhatóak.

Sajnos tényleg így van ez szerintem a nők 90%-ával! Saját tapasztalatomat mesélném el. Egyetemen lett egy barátnőm. Eleinte elvoltunk, később egész jó barátok lettünk, majd ÉN kezdtem el irigykedni rá, és valóban azért, mert a saját tehetetlenségemet vagy szerencsétlenségemet tükrözte. Elég szép lány volt arcra, és MINDENKI oda volt érte, és ezt irigyeltem. Én viszont mégsem tettem neki keresztbe, hanem barátnője voltam: tudtam, hogy kevés pénzük van, így sokszor segítettem neki (pl vettem neki kaját, vagy adtam kölcsön, de nem kértem vissza...ő persze sosem akarta visszaadni), mindig meghallgattam, folyamatosan tanácsokat adtam neki pasiügyben vagy otthoni ügyekben. Viszont egy idő után azt vettem észre, hogy folyamatosan hazudik nekem. Annyira kiismertem már, hogy tudtam mikor hazudik. És nem értettem miért. Amikor lett barátom (annak ellenére, hogy ő volt a nagy "szépség", és nekem ez volt az első komoly kapcsolatom, neki meg csak ilyen "szexügyei voltak") egyre inkább játszotta magát, kötekedett és folyton hazudott. Beleszólt, ha a barátommal beszéltem telefonon, kifogásokkal jött, hogy én már vele nem megyek el sehová, csak a barátommal.. de még mindezek ellenére is ugyanúgy próbáltam barátja lenni, rengeteget segítettem neki a suliban, kerestem neki diákmunkát (amire annyit nem mondott, hogy kösz, pedig dolgozott benne), jegyzetet adtam neki, meghallgattam a szánalmas kis pasiügyeit...tanácsot adtam benne eléggé őszintén, stb. És egyik pillanatban láss csodát: megtudtam, hogy facebookon folyamatosan engem ócsárol idegen pasiknak, hogy én milyen lusta disznó vagyok, és hogy minden csoportfeladatot a suliban neki kell csinálnia, én nem csinálok semmit, biztos a barátom "f**át sz**kodom" most is... Szóval ilyen stílusban.. (mondanom sem kell, hogy természetesen fordítva volt, én segítettem neki mindenben..), aztán én, és az egész családom ki lettünk beszélve, a barátomat tutyimutyinak állította be, akinek én voltam az egyetlen barátnője és velem veszítette el a szüzességét, engem szintén ilyennek, elmondta, hogy szerinte én egyáltalán nem vagyok szép, a nővéremet, anyámat is mindennek elhordta... Annyira dühös lettem, de nem tudtam mit tenni, mert bizalmas helyről kaptam az információkat, nem akartam elárulni, hogy tudok róla. Persze ekkortól már másképp álltam hozzá. Egyik alkalommal mégis kiprovokálta a veszekedést és majdnem teljesen kitálaltam neki. Ő azt válaszolta hogy nem így meg nem úgy gondolta...meg hogy nem akar összeveszni, mert nekem mesél el mindent, stb... De nem érdekelt. Mikor eljött a záróvizsga ideje, már nem segítettem neki semmit, facebookon nem reagáltam az írásaira. Ő gondolom méginkább bedühödött, más "barátnőivel" tett fel közös képet, meg ny*ltak egymásnak facebookon, de nem érdekelt. A záróvizsgája egyedül neki nem lett meg. Amikor megtudta, hogy nekem sikerült, egyből letiltott mindenhonnan, de nem hogy csak engem, hanem még az egész családomat is.

Ja és azt kihagytam, hogy el lettem jegyezve még tavaly, amire úgy reagált, hogy hát..szerinte korai... Ugye semmi gratuláció... Amikor egy csoporttársunk érdeklődött az eljegyzés felől, meg mondta hogy milyen szép a gyűrű, "barátnőm" elterelte a témát, és arról beszélt, épp milyen ruhát vett magának... Mások előtt azt állította mindig, hogy á neki nem kell jegygyűrű, ő még élni akar, de egy-egy komolyabb pillanatában mindig azon sírt nekem, hogy dejó lenne már neki is...

Szóval ennyit erről, szerintem tök egyértelmű, hogy irigy volt... Pedig saját magának köszönhette, hogy nem volt még normális pasija. És én azért mindig kiálltam mellette, mindenben segítettem neki, de ezt sosem becsülte meg..