Pszichológia: a lázadás természete?

Én csak a saját példámat tudom felhozni, remélem hasznát veszed valamelyest.

Egész kisfiú voltam, amikor anyukám mutatta, hogy SZÉPEN SORBA letesszük a cipőket. Én erre bedurrantam, azt kiabáltam, hogy nem szép, hanem "rondasorba" és szétraktam őket. Így kezdtem a lázadást, a szembefordulást. Ma már 41 éves vagyok és sokat tapasztaltam, de a lelkem ma is egy zabolátlan lázadó. Öntörvényű vagyok.

Magam is sokat gondolkoztam már, hogy vajon miért? Arra jutottam, hogy van egy sajátos értékrendem és egy nagy adag impulzív őszinteség és ki merem fejteni, ha valami nem tetszi, ha valamit úgy, abban a formában "ÉN NEM SZERETNÉM". Alapelvem, hogy ne ártsak, az megvolt és van ma is. De kimondottan irritál a birkaság, az, ahogy az emberek be tudnak sorolni a mainstream csapásirányba és még büszkék is arra, hogy ők most "MEGFELELŐEN" viselkednek. Úgy tesznek, ahogy elvárják tőlük. A konformizmus ugyan nem kizáró ok nálam sem, ha az olyanban nyilvánul meg, ami nekem is jó úgy. De soha nem teszek semmit, ami szembemenne magammal, csak azért, hogy megfeleljek. Inkább vállalom a következményeit annak, hogy sokan csodabogárnak vagy netán összeférhetetlennek tartanak. Ezt viselem és sokkal jobban esik deviánsnak lenni, mint besimulni. De sosem önmagában a lázadásért lázadok. Akkor lázadok, ha olyat akarnak velem elfogadtatni, amivel ŐSZINTÉN nem tudok azonosulni.

Konkrétan csak erre nincs szakirodalom. De valamelyik fejlődési korszakukban ragadtak le ezek az emberek, amin nem léptek túl.

Ez megfelelő terápiával, önfejelsztő módszerrel egyébként megoldható, már, ha valaki akarja. :)

És miel mindig a fejétől bűzlik a hal, a probléma gyerekkorban, főőleg a szülőkkel való kapcsolatban keresendő. Hajrá!:)

Ez egy nagyon jó kérdés! Örülök, hogy ilyen is szembe jön az emberrel, amikor itt kolbászol GyK-n. Már épp elégséges mennyiségű mélyenszántó és magasröptű kérdésen rágtam át magam ahhoz, hogy felüdüléssel fogadjam a témát.

Válaszolva a kérdésre, meglátásom szerint mindig van miért lázadni, csak a kiváltó ok változik; ezzel egyetemben én azon az állásponton vagyok, hogy mindenkiben megvan az a bizonyos "lázadó szellem", saját elhatározás, ki-mit kezd vele. Választási alapon valaki dönthet úgy, hogy hangot ad neki, de természetesen olyan is akad, aki inkább elnyomja. Mindemellett valakiből kinevelik ezt, vagy már nem látja értelmét a dolognak.

Azt hiszem nem mondok nagy hülyeséget, ha kijelentem, a lázadásra való készség nagyban függ a környezetünktől, személyiségünktől és szülők nevelési szokásaitól - aki sarokban tartja a gyereket (befenyíti, "akkor is azt csinálod, amit mondok neked" elven például), vagy túl hosszú pórázon hagyja (ha sikkant a csöppség, máris fut, nyalni a fenekét, tilalmak -terelés- nélkül nevel, rá sem bagózik -saját magát abba a tévhitbe ringatva, hogy pár méregdrága kütyü helyettesíti a törődést-), egyaránt visszaüthet, ugyanúgy, mintha a gyerekre akarnánk ráerőltetni azt, amit mi magunk akartunk elérni az életben, de nem sikerült (példának felhozom az "Apró szépségek" című műsort, amiben még tipegő kislányokból apaanya együtt csinál kurv-...pardon, akarom mondani versenyezteti a csöppségeket, melyikük a szépségesebb cifra smink-csillámporos versenyruha kombóban, pénzé-... a gyémántberakásos korona kedvéért.);

A mai társadalmat felterítve az étkezőasztalra, véleményem szerint hagyni kéne, hogy mindenkinek kifejlődjön a saját személyisége, vélekedése az őt körülvevő világról, nem beléjük beszélni az "elvártakat".

Mondok valamit, amit amúgy is tudsz: a világ nem csupa napfény és szivárvány. Hanem egy rémsz@r hely lett, nekünk pedig nap mint nap jelenésünk van a viperafészekben és bármilyen tökös az ember, térdre kényszerítik, ha hagyja. Valaki leélheti az életét anélkül, hogy felébredne; orrvérzésig nyomják a boldogságpirulákat és felemésztik a Bibliát, ma már szinte mindenhonnan az fröcsög, mi a jó neked, mindenki azon pedálozik, hogy megmondja, mit csinálj. Nem akarják, hogy te találd meg a választ, azt akarják, hidd el az övéiket. Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te se tudnád. Egyre ritkábban találkozni olyan manusokkal, akik nem állnak be a sorba, mint egy agyatlan zombinövendék és még tudnak maguktól gondolkodni. Nem hamis álmokat követnek, nem is akarnak tökéletesnek tűnni, mindenkinek megfelelni maguk körül. Persze érett ember nem szenved kisebbségi komplexusban és fikáz ok nélkül másokat, mert féltékeny a másik adottságaira, és ezt negatív kommentárokkal próbálja kompenzálni. Másik oldalról pedig... vannak olyan egyének, akik szívélyes kíváncsisággal fürkészik az ilyen csodabogarakat, mint például az előttem szóló (1. válaszoló), tisztelve őket azért, hogy ki mernek állni magukért, ki merik mondani, amit gondolnak. De mindig van, aki ámulat helyett úgy néz az ilyenekre, mint valami féregre. Egy veszélyes féregre, amit nyomban el kell taposni; és felteszem a kérdést, "Miért"? A tudatlan, naiv, könnyen befolyásolható személyeknek (itt főleg a csöppségekre célzok, egészen a tini korosztályig) különösebb erőfeszítés nélkül lehet dirigálni, az orránál fogva vezetni. Legtöbbjük ellenkezés nélkül beeszi, amit a sajtó nyomat, de miért is ne? Minden, amit a főmédiában hallasz, száz százalékban igaz. A független gondolkodás zűrzavarhoz vezet. A gondolkodás unalmas. Nagy fáradság, ráadásul nem is éri meg az energiát. A te dolgod munkát keresni, ha nincs, értéktelen lény vagy. Fogyassz, fogyassz és fogyassz, megállás nélkül. Míg végül nem marad a bolygóból, amiből fogyaszthatnánk. Csak annyit kell tenned, hogy vegyél dolgokat, amikre nincs szükséged - így támogathatod a legjobban a gazdaságot. Ne vesztegesd az értékes vásárlóidőt! A szerencsétlen emberek többet vásárolnak, szóval maradj te is szerencsétlen, amennyire csak telik tőled. A mosolygás árt a gazdaságnak, ne mosolyogj! Inkább koncentrálj a következő vásárlásodra. Fontos, ismétlem fontos, hogy a fiatalabb generációnak is legyen egy jó példa, amit követhet: mutassuk meg, milyen fontos, hogy jól kinézzen! Ha nem néz ki tökéletesen, semmire sem való. Neked nem kell ész, elég ha bomba nő/görög félisten vagy, ahhoz pedig csak pénz kell! Követsd a Nagyok példáját: dobd el a gyerekkorod (minek az?), hiába lóg a tojáshéj a fenekeden, neked ki kell rittyenteni magad a hétvégi partikra, idd magadat az asztal alá a barátaid pénzéből, pitbullpandúrok, mutassátok meg, mit jelent igazi férfinek lenni! Pontosan, úgy ni. Puszi a pocitokra, éljen a következő generáció! Tapsvihar szóljon érte, Tőlünk Nektek, glória és angyalszárny a jutalom. S egyszer, egy szép napon majdan Tiétek lészen a FÖLD! Ne foglalkoztasson, hogy pár milliárd ember semmihez nem jut, amíg te fürdesz a javakban. Ez kit izgat? Ők nem Te vagy, Te rengeteghez juthatsz, ha fogyasztasz! Csak annyi kell, hogy befogd a szád és nézz lefelé! Csináld, amit mondanak neked! Légy rémült. Maradj külön. Nem vagy jó semmire, ha ellenkezel! Rossz vagy. Menj vásárolni. Maradj rémült. Mindig azt tedd, amit mondanak neked, és minden rendben lesz.

Akár a kenyérpirító, uraljátok a sötétséget...! Akár a kenyérpirító, uraljátok a sötétséget...! Persze utána ők csendben megköszönik, hogy nincs képzeleted és úgy irányíthatnak, akár egy bábot, több évtized alatt semmire sem viszed és az életedet szürkén éled le, olyan létminimumon, mint egy állat, bónuszként mindenféle értelem nélkül.

Amúgy nem vagyok ideges. Csak szubjektívkedek. Persze itt jön a kérdés, kit érdekel a véleményem? Nem tisztelheted szerény személyemben az Egyedül Államok elnökét, sem az angol királynőjét, nem is én vagyok Vivien Westwood. Csak egy egyszerű, pokolból felküldött energizer-nyuszi vagyok, aki elmondta a véleményét, hiszen erre megy ki a játék. De ettől nem jutok se a mennybe, se a tüzes kemencébe, annyi szent. Aki nem ért velem egyet, annak is teljes mértékben tiszteletben tartom a véleményét, de gondoltam megosztom veletek a saját világnézetemet is.

2-es:

"Konkrétan csak erre nincs szakirodalom. De valamelyik fejlődési korszakukban ragadtak le ezek az emberek, amin nem léptek túl.

Ez megfelelő terápiával, önfejelsztő módszerrel egyébként megoldható, már, ha valaki akarja. :)"

És az milyen fejlődési szakaszban ragadt le, aki azt az életet éli, amit nem akar, csak mert ez az elvárása egy ideiglenes kor ideiglenes társadalmának? Ja, a terápia és az önfejlesztés után, mondd, ugye majd mi is bégethetünk a mezőn, és ugye majd mi is szeretni fogjuk Nagy Testvért? Vagy Dale Carnegie-t.