Milyen jövő vár a fiatalokra?

Ne lásd ennyire sötéten a világot! Alapvető dolog, hogy ha hiszel a természet (isten, teremtő, hívd ahogy szeretnéd) erejében, akkor azt is tudod, hogy mi sem vagyunk alóla felmentve. Az van, ami van. Ami van, annak úgy kell lennie. Kellet vívnunk jópár háborut ahhoz, hogy rájöjjünk, nem érdemes egymást írtanunk parányi dolgok miatt. Kelett nekünk pár furcsa betegség, hogy rájöjjünk, hogy a természet nem játék. Ő az úr. El kell fogadnunk, hogy ami jön, az jön. Ha a természet engedi, hogy mi kifejlesszük a teleportálást, akkor az úgy okés. Elsorvadnak a lábaink? Na és, akkor már úgysem lesz rá szükség! :D Elfogadóvá kell válnod a világgal szemben, más különben az életed stresszel telivé válik, és sosem lesz lehetőséged arra, hogy boldog légy. Ez nem azt jelenti, hogy ne lépj fel a környezet szennyezés ellen, sőt! Cselekedni tudunk, de ennyi az egész. Az emberiség technikai fejlődését nem lehet, és valószinüleg már nem is szabadna megállítani. Az egész iparosodás akkora szarba tette a környezetünket, hogy már szükség van a technikára, hogy rendbe tegyük a hibáinkat. Ha véletlen kipusztulunk, az azért lesz, mert így kell lennie.

A föld egy nálunk sokkal fontosabb dolog, mi emberek bár rendkívül ügyesek, és mondhatni értelmesnek tününk, csupán parányi részét képezzük a föld történetének. Ha a jövőjét fenyegetjük, akkor eltakarít minket róla. Most a globális felmelegedés idején a föld lázas, próbál minket jobb belátásra bírni. De láthatod, minden szükséges ahhoz, hogy az egész kép összeálljon.

Mi a természet részét képezzük, és bár sokszor szeretnénk azt hinni, hogy ez nem igaz, de az. És éppen ezért, nem leszünk képesek olyan dolgokat csinálni, ami a természet rendjébe ne lenne okés. Ha valami olyat csinálunk mégis, arról tudni fogunk.

Ha a technikai fejlődés elérkezik ahoz a ponthoz, ahol már az emberiséget durván fenyegetni fogja, akkor az ember választás kényszere miatt cselekedni fog. Egyelőre ez még nem így van, és bár sokszor úgy tünhet, hogy menthetetlenül haladunk a kihalásunk felé, ez az út szükséges, hogy későbbi feladatainkat a kellő tapasztalattal, és tudással a fejünkben tudjunk meg végrehajtani.

Ne aggódj ilyen jellegü dolgok miatt, mert butaság.

Nem a te asztalod mások gyermekeiért aggódni ilyen formán, főleg nem ilyen idősen. Ha szeretnél ezzel foglalkozni, akkor végezz ilyen irányu tanulmányokat, és felnőtt korodban részt vehetsz a fejlődés kialakításában, de ha nem, akkor bízd rá magad nyugodtan az illetkésekre.

Amit te tehetsz az az, hogy élvezed a létet, élvezel minden egyes napot, segítel másokon annyit, amennyit tudsz. De ne itélkezz mások felett, ne akarj egy olyan világnézetet kialakítani magadban, ami később megnehezíti az életed...