Lenézitek a zenészeket?

Attól függ, melyik kategória (bár már abba is bele lehet kötni, hogy kategorizálok).

Ismerek olyant, aki komolyzenével foglalkozik, van, aki azt is oktat, ezek a zenészek nekem szimpatikusak, mert van bennük egy előkelőség, amit szerintem a gyakorlással töltött évek alatt szereztek meg, gondolom, tanáraiktól, idősebb zenészektől. Érzékenyebbek, látnak dolgokat, és úgy látnak dolgokat, ahogy én -legalábbis magamtól- soha nem látnám.

És a másik kategória az én fejemben azoké a zenészeké, akik bulikban, kocsmákban lépnek fel, róluk, igen, azt gondolom, hogy naplopók. Ők azok, akik első mondatukkal elhatárolódnak a világtól, mert ők mennyire másképp élik meg az élet nagy dolgait satöbbi, aztán kiderül, hogy "üres", sekélyes emberek, az általam ismertek nagy része buta is, és azért zenészek, mert nem értenek egyébhez, nem is akarnak másba fogni, hiszen így megvan a folyamatos buli, piálás, kalandok.

Az "óh, művészek"-et mindkét kategóriára rámondom, mert a maguk módján mind kakukktojások valamennyire az én szememben.

Én alapból nem vagyok az a típus, aki lenéz másokat, de tény, hogy vannak dolgok, amik irritálhatnak másokban, bár nem hiszem, hogy sok közöm van hozzá.

A zenészekről én úgy vélekedem, hogy szerencsések egyfelől, mert kaptak ajándékba a valamit, amit nem mindenki: a tehetséget.

Aztán ez önmagában semmi, nagyon sok munka fekszik benne, hogy valakiből jó zenész váljon. Napi több óra folyamatos gyakorlás, hogy készségszinten menjen nekik a dolog.

Tehát nem naplopók, nem utálni valók. Lehet utánuk csinálni kérem szépen :)))

nem, sőt. Nagyon klassz ha valakinek van lehetősége gyerekkorától kezdve tanulni játszani valamilyen hangszeren, és ki tudja fejezni magát a zene segítségével!

De azt nagyon nem szeretem, mikor valaki teljesen elszáll magától emiatt, és tiszteletlenül, lenézően viselkedik a közönségébe tartozó személlyel, csúnyán beszél vagy más módon bántja, mert nekik köszönheti a sikert -ha van- és alázatosnak kellene maradnia. Mert különben meg sem érdemli a kapott szeretet + sikert.

(Amúgy Demján Sándor is azt mondta egy interjúban, hogy manapság mindenki művész akar lenni, és ő nem helyesli)

Zenész vagyok. Azt látom, hogy zenész és zenész között hatalmas különbségek vannak.

Először is rengeteg zenész nem tehetséges, maximum csak jó - vagy nem annyira jó - iparos. Mert a legtöbb hangszeren el lehet pötyögni különösebb zenei tudás nélkül is, a laikus pedig nem hallja a különbséget. Különösen ha elektromos hangszeren, torzítóval játszik valaki.

https://www.youtube.com/watch?v=7-g4aJSRQvQ&sns=fb

Na ő például nagyon tud gitározni. A legtöbb gitáros képtelen ilyet eljátszani.

A másik fontos kérdés a szakmai alázat. A zene - meg általában a művészetek - megkövetelik. Alázat nélkül nem lehet magas szinten művelni. Sokakból mégis hiányzik.

Így a meglátásom: aki tehetséges és megvan benne az alázat, azt tisztelem, felnézek rá és nagyra becsülöm. Aki nem igazán tehetséges, csak iparos, de megvan benne az alázat, azt becsülöm. Ők általában tisztában is vannak a korlátaikkal.

Aki tehetséges, de hiányzik belőle az alázat, azt csodálom, de nem tudom igazán becsülni. És persze a legrosszabb, aki nem is tehetséges, de az alázat is hiányzik belőle. Őket se tisztelni, se becsülni nem tudom.

Parom hivatasos zenesz igy elso kezbol tapasztalhatom,hogy milyen is az o kis vilaguk.

Ahogy azt mar elottem is irtak: zenesz es zenesz kozott is nagy kulonbsegek vannak.

Aki tehetseges,kitarto es alazatos,azt nagyon tisztelem,viszont olyannal is talalkoztam,aki engem nezett le,amiert nem vagyok zenesz.Azt mondta Paromnak,hogy hagyjon el,mert en nem erek annyit,mint ok.Nah,az ilyenektol falra tudnek maszni.Bar,szerintem ez nem hivatas-,inkabb szemelyisegfuggo.