Fiatalnak érezted már magad, miközben már öregnek lát mindenki?

Velem most kezd ez megtörténni. 47 éves vagyok, szerintem jó karban és jó kondiban, felnőni és megkomolyodni nem sikerült, igazából ugyanúgy élem az életem mint 20 évesen, és én 20 évesnek is érzem magam. De azért nyilván látom, hogy nem a 20 évesek társaságába vagyok való már. Arról azért nincs szó, hogy vén hülyének gondolnának, de sokszor érzem a valódi 20 éves fiatalok között, hogy már én vagyok a bácsi. Nincs ezzel baj, ez az élet rendje, egyáltalán nem csalódást érzek, inkább valamiféle hálát, hogy 47 évesen még módom van a 20 évesekkel vegyülni úgy, hogy ők hívnak. Mindig nagyon figyelek hogy ne legyek senki terhére, ne akaszkodjak olyanokra kiknek egyébként az apja lehetnék. De ha ők hívnak, ők jönnek oda hozzám, akkor miért ne marhulhatnánk együtt, amíg mindenki jól érzi magát. Nem csalódás ez, hanem hatalmas szerencse, hogy ilyen a társaság ami körülvesz. Lehet hogy ez is segít egyébként, ha nem is fiatalnak, de fiatalosnak maradni.

52 éves pasasként lélekben 25-30 körül érzem magam és ez a viselkedésemen és az öltözködésemen is látszik, az egész életvitelem is olyan. De inkább tűnjek egy későnérő fickónak, mint egy megkeseredett "boomer" típusnak.

45 vagyok, sokkal fiatalabbnak szokott nézni mindenki. Én nyilván nem úgy érzem magam, mint 20 évesen, se külsőleg, se fizikailag, se belsőleg. Viszont nem érzem magam öregnek. Sőt, a kortársaimhoz képest fiatalabbnak érzem, látom magam.

Öreg vagyok már,ropognak a csontjaim.

Jujj, itt nagyon fáj valakinek, hogy sokan 40-50 felett is jól érezzük magunkat :D