Hogy lehet legyőzni a gátlásosságot és a szorongást?

Gondolom introvertàltabb típusú vagy ,én is az vagyok.

Szerintem egy introvertàltabb típusú mint én nem tud megváltozni.

Például sose leszek alkalmas arra, hogy tömeg előtt beszéljek vagy egy meetinget megtartsak

Nagyon attól függ, hogy konkrétan mik az okok, miktől szorongsz.

Megfelelő terápiával sokminden feloldható, csak folyamatosan gyakorolni, foglalkozni kell vele, ha már egyszer valaki elindul akkor nem abbahagyni.

Én is rettegek emberek előtt beszélni, gimiben a felelésektől is rosszul voltam, egyetemen is utáltam ha nekem kellett kiselőadást tartanom, mindig próbáltam kibújni alóla. A barátaim/haverjaim előtt nem parázok. Viszont ez egy elég szélsőséges példa, nem minden ember gátlásos vagy szorongós aki nem mer előadni, és nem minden előadó gátlástalan vagy nem szorongós. Nálam sem hiszem, hogy ez változni fog, de hát nem mindenki alkalmas arra, hogy nagy tömegek előtt szerepeljen, akár filmben, színházban, vagy munkahelyen, iskolában… És ezzel az égvilágon semmi baj sincsen.

Megváltozni, fejlődni mindenki képes, csak sokan nem akarnak, ragaszkodnak a megszokotthoz, mert ez könnyebb, mint elindulni az ijesztő ismeretlenbe. Vagy egy diagnózis mögé bújni és nem küzdeni, pedig ha valamit nagyon akarunk akkor azért érdemes harcolni.

De mondok neked egy saját példát, én féltem attól, hogy jól legyek. (Szerencsére már nincs így, megküzdöttem és nyertem) Mindig volt valami olyan dolog ami miatt meggenerálhattam azt, hogy szorongjak, olyan kalitkába zártam magam, amiből tudtam, hogy nincs kiút. Ez volt a biztonságot adó érzés, mert sokáig csak ezt ismertem. Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak: Miért érzem ezt, mitől félek? Tényleg attól félek, hogy rendben legyek? Milyen hülyeség már ez? Hogy félhetek attól, hogy jól legyek?! Rossz ember leszek attól hogy ha jól vagyok? - Kideríteni az okokat fontos, akkor is ha irreleváns az én példám rád nézve. Ha értjük hogy mi a gond, azzal már egy fokkal könnyebb dolgunk van, bármi legyen is a diagnózis.

"Évek óta szembesülök elég gyakran ezekkel a szituációkkal de akkor sem javul a dolog."

Igen, mert a szembesülés csak az egyik fele, a siker megélése lenne a másik. Sikerélmény nélkül csak újra meg újra bebizonyítod magadnak, hogy nem megy, és egyre lejjebb nyomod magad.

De hát pont az a bajod, hogy nem megy, hát honnan a f.szból legyen sikerélményed? Jogos kérdés, és egyszerű a válasz.

SikerÉLMÉNY a megélésről szól, és az, hogy te mit élsz meg sikernek vagy kudarcnak, az elvárásaidtól függ. Hogy azonnal képes legyél oldottan csevegni, magabiztosan kezdményezni, teljesen irreális célkitűzés. Ha ezt várod magadtól, akkor be is biztosítottad magadnak az örök kudarcot.

Amikor ilyen mély szorongásokat kell leküzdeni, először a cél a "túlélés". Ha akárhogyan, de végig benne tudsz maradni a helyzetben, pláne ha te kezdeményezted, az nagyon is siker. Végigcsináltad, máskor is végig fogod csinálni, erre már lehet építeni. Ha néhányszor kibírtad, akkor a "kibírás" magától értedővé válik, és automatikusan lépsz a következő szintre, míg az is természetes lesz, és így tovább.

Ha ezt betartod, észrevétlenül egyre jobban tolódnak ki a korlátaid és egyszer csak azon kapod magad, hogy szembejön egy szociálisan szorongó ember, te meg azt mondod, b.zmeg, én pont ilyen voltam három éve.

Szakembert tudnék én is javasolni erre. Valamint, nekem az vált még be, hogy a szorongást előidéző dologgal nem egyedül néztem szembe. Pl. volt egy idő, amikor nagyon elhatalmasodott rajtam a szorongás, de kötelező tesit kellett teljesíteni egyetemen. Ezt meg úgy oldottam meg, hogy egy hozzám közelebb álló szaktárssal jártam el az első pár alkalommal. Nehéz volt, de mivel nem voltam egyedül, könnyebb lett. Idővel meg már ment egyedül is.

Ilyesmit, ha van olyasvalaki, akiben megbízol és kedves számodra, lehet érdemes lenne megpróbálnod.

3#

Nekem sem megy. És nem tudom miről beszéljek. Kerülöm a társaságot általános iskola óta, nem szeretem a nagy tömeget.Nem merek hozzá szólni pl. mukatársakhoz, csak nehezen. Ha megvan a közös hang akkor beszélek, de van kinos csend. Előadni nem szeretek, egy kínos előadás óta. De már nem nagyon szorongok ilyenkor. Introvertált vagy szociális fóbiás?