Melyik előremutatóbb emberi tulajdonság? Aki bármelyik rossz helyzetben meg tudja találni a saját örömét vidámságát nevetését, vagy akinél bármilyen jóléte is van, mégis elégedetlen és arra gondol, mi mehetne jobban még ennél is?

Az elsöt optimistának nevezik, a másodikat pesszimistának.

Az, hogy ki mennyire elégedett az életében, nem a jóléttöl függ, hanem a hozzáállásától.

Az elsö lehet, hogy nélkülöz ezt-azt, de boldogan éli az életét, a másodiknak meg hiába van meg mindene, boldogtalan lesz, saját maga miatt.

Szerintem az első jobb, aki így áll az élethez annak több minden sikerül, emberi kapcsolatok terén mindenképp, egyéb dolgokban pedig megláthatja a lehetőségeket is, mert nem azzal van elfoglalva mi a rossz benne, hanem hogy mi lehet a jó.

Második esetben pedig azzal, hogy csak a rosszat látja mindenben, valószínű egyáltalán nem értékeli még az embereket sem maga körül, irigy, mindenben hibát keres. Ha elér is egy célt, akkor annak nem örül.

Bár mindkettő szélsőséges példa, szerintem egyik sem a legjobb hozzáállás. Reálisan látni jobb az adott konkrét helyzeteket, és az alapján mérlegelni.

De ugye nagyon függ attól, hogy miről van szó. Ha pl elmegyek egy szervezett kirándulásra egyedül, úgy hogy a hely nagyon érdekel de idegenekkel leszek, akkor én igyekszem kihozni belőle a legjobbat, magam és a többiek érdekében is, nyitott vagyok, barátkozom, beszélgetek. Ha mondjuk rossz cipőt választottam az útra és nyomja a lábam akkor ahhoz annyira nem tudok pozitívan hozzáállni, de megpróbálom elterelni a figyelmem, vagy megkérem a vezetőt hogy segítsen megoldást találni.

Inkább optimista vagyok, de vannak helyzetek amiknek nem tudom a jó oldalát látni, pl a rossz cipő eléggé fel fogja törni a lábam, fájni fog később is. Most ez tudom hogy egy banális példa volt, de legalább kicsit szemlélteti mire gondolok.