Itt sokan panaszkodnak magányról, szinte népbetegség, ha elmegyek valami programra, ott ritkán tudok elbeszélgetni hosszabban valakivel. Miért van ez?

Mert akik ide járnak és a magányról beszélnek, azokkal nem igen találkozol azokon a programokon. Ott szimplán csak nem érdekled őket.

Milyen programok ezek, ahova jársz? Én, mint rock zene kedvelő valami nagyon sok koncerten, fesztiválon megfordultam, sokszor tök egyedül mentem és mindig el tudtam valakivel beszélgetni, vagy egy társasághoz csapódni. Legutóbb egy idős rockerrel beszélgettem egy nagyon jót, pedig ő 68 éves volt, én meg 25. Ha más nem, ebben a közegben valakiket biztosan fogsz találni.

Csak én érzem úgy, hogy a kérdés első felének semmi köze a másik feléhez?

Annak, hogy te nehezen kezdeményezel kontaktot, mi köze ahhoz, hogy sokan a magányról rinyálnak?

1. Aki magányos, és erről panaszkodik, ált. nem járkál össze-vissza eseményekre. A legtöbb csak otthon van és nyíg, aki meg nem, az nehezen tud kapcsolatot teremteni.

2. Ebből következik, hogy akikre rátelepedtél ezeken a rendezvényeken, nem biztos, hogy magányosak és hogy van idejük cseverészni és pont veled akarnak.

Azért nem tudsz beszélgetni, mert manapság az embereket magányosnak és (ebből a szempontból) esetlennek, boldogtalannak nevelik.

Nem feltétlenül szándékosan, inkább csak a körülmények ezt támogatják, mert a döntéshozóknak ez a jó.

Jó szavazó és jó vásárló.

Én is két részre bontanám a kérdést, mert nem teljesen következik egyik a másikból.

-a magány valóban hihetetlen mértékben elhatalmasodott, mivel az emberek közül sokan bezárkóztak, többnyire kudarcok és negatív tapasztalatok következtében, viszont sokan nagyon felszínesek lettek. Sokaknak nincs már igénye mély barátságokra, akiknek mégis lenne, őket sokszor nehéz megtalálni.

Ezen az oldalon is többen panaszkodnak magány miatt, aztán relatívan hamar kiderül, hogy nem is igazán tesznek ez ellen. Úgy meg aligha érhető el változás.

-nem mindegy, milyen programra mész, a másik fél milyen célból ment oda, miről szól a beszélgetés, mennyire nyitott a másik fél. Ha elsősorban a programot élvezni, akkor érthető is, hogy nem nyitott arra, hogy idegenekkel beszélgessen. Vannak olyan programok is, ahol kifejezetten zavaró, ha te inkább figyelnél, de valaki inkább csak mondja és mondja a magáét. Nem azt mondom, hogy te biztosan ezt tetted, csupán konkrét tapasztalat jutott erről eszembe. Meg nem is mindenki azért megy bizonyos programokra, hogy beszélgessen, ismerkedjen.

Az a baj ezzel, mint minden ilyesmivel például az ismerkedéssel is, hogy van egy igényed\szükséged\elvárásod erre a dologra. Tehát te alapvetően egy vevő vagy. Ha pedig adsz is akkor az egy jó üzlet lesz. Viszont a barátság az kialakul. Sokszor váratlanul, úgy hogy az illetők nem is gondolnak rá, aztán hirtelen már barátok is. Ez a közös tevékenységekben jön létre.

Igazából szerintem lehet tudatosan is barátságot kialakítani. De annak nem az lesz a neve. Hanem valami konkrét célja. Gyerekeknél annyi, hogy szeretnék a barátod lenni. És őszinte odaadással vannak a másik iránt.

Szóval ha az életedben kínlódsz, és a megváltást egy barátban látod, az szerintem nem fog sikerülni.

Mindenképpen nyitnod kell valamilyen formában, ha otthon ülök egész nap, elég nehezen lesz barátom..

Most elgondolkodtam. Igazából nekem szinte minden korábbi barátságom elmorzsolódott. Most elvagyok az életem jelenlegi problémáival, ötleteimmel. Nem akarok tudatosan barátkozni. Viszont ez nem jelenti, azt hogy ne lenne jó barátokra szert tenni. Tehát nyitni kell mások felé ha az élet lehetőséget dob eléd. Bár mégegyszer mondom, ha valaki otthon ül, annak nem igazán lesznek.