A kegyes hazugság elfogadható?
A kérdést egy irodalmi példán világítom meg:
Mikes Kelemen a rodostói száműzetés alatt több levelet is írogatott. A levelek - legalábbis egy jelentős része - egy bizonyos nénének íródott. Amint azonban a kutatás feltárta, ez az asszony egy fiktív személy volt, nem létezett.
A kutatás azt is feltárta, hogy volt Rodostóban egy kis magyar kolónia, így ezeket a fiktív leveleket Mikes tulajdonképpen nekik írta: bátorítani, vigasztalni akarta a magyar kisebbséget, hogy van valaki, aki törődik a sorsukkal úgy, hogy egy jóindulatú fiktív személyt állított a középpontba.
Mikes tehát, - bármilyen nemes szándék is vezérelte - nem volt őszinte a magyar kisebbséghez.
De vajon felróható ez neki?
Nem értem, hogy jön a kegyes hazugság Mikes Kelemen példájához. Kinek hazudott? Talán volt olyan levél, amiről azt állította , a nénéjétől jöbtt, és azokat mutogatta?
Az tök evidens volt, hogy a nénéje nem létezett. Azok a levelek szofisztikált naplók voltak.
#2: Te még múltkor incel voltál, nem?
A példád nem jó.
A kegyes hazugságot is helyzete válogatja. Olyan nagy feneket nem kell a hazugságnak keríteni, kutatások szerint az átlagember kb 10 percenként hazudik, amikor beszél (valótlant mond vagy torzítja az igazságot). Az is kérdés, hogy egy adott igaz tény más szavakkal elmondva hazugság-e. Ha mindig kéretlenül őszinték lennénk és pontosan azt mondanánk, amit az adott pillanatban gondolunk, nem lennének barátaink, sőt, esetenként törvényt is sértenénk.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!