Miért áll olyan erkölcsi szinten a magyar társadalom, hogy egy macskának, kutyának előbb segítenek, mint egy hajléktalannak?

1. A hajléktalan ember, egy ember lehetőségeivel. Melózzon, fizesse ki a tartozásait, stb, ahogy a társadalom többi része és akkor nem lesz hajléktalan.

2. A hajléktalanok ellátása az állam dolga lenne, fizetek egy csomó adót, oldják meg belőle. Az állatmentők munkája viszont nem állami feladat, azt csak önkéntes adományokból / segítőkkel tudják csinálni. Duplán nem fizetek senki kedvéért.

Ez azért van mert sok esetben az ember maga tehet arról hogy utcára kerül, viszont egy állat nem tehet róla.

De ha megfordítjuk a kérdést, egy hajléktalan hálás lenne ha befogadnád? Ha igen, mikor kezdené lelakni az ingatlanod részegedne le stb.?

Én személy szerint egy kutyust fogadtam be és nagyon hálás azóta is.

Ez azért van, mert az emberben alapvető tulajdonság, hogy leuraljon, irányítson valakit, és ezt kin tudja megtenni hatékonyan, ha nem egy kiszolgáltatott állaton? Odab*ssza elé a tápot, azt egyed azt jóvan'? Aztán eszi. Ha másfajtával eteti, azt is megeszi.

Egy hajléktalan ember esetleg meg kifejezné nemtetszését egy 20 Ft-os "adomány" kapcsán, vagy alkoholra költené a kapott összeget, ami szintén nem tetszik adakozó delikvensünknek, mivel azt is ő szeretné kontrollálni, hogy az önszántából átadott pénzzel mit csinál onnantól a másik fél/felek. Szóval egy szuverén embert nem olyan könnyű irányítani, ezért marad az állat.

Mert az állat semennyire nem tehet arról milyen körülmények közé születik és idővel sem tudna rajta változtatni.

De egy hajléktalan a legtöbb esetben felnőtt ember és ideje felelősséget vállalni az életéért. Kicsit vicces, mikor a 40+os cigit tarháló csöves a Gyurcsányt hibáztatja...

1. Ez nem magyar dolog, számtalan országban jelen van és ezt tapasztalatból írom. (Bár magától is egyértelmű, hogy mindenhol van mindenféle ember.)

2. Egy állat sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint egy ember. Utóbbinak vannak lehetőségei (a hajléktalansága előtt és közben is), de sokan tudatosan nem élnek azokkal.

3. Egy állatnál tudod, hogy kinek segítesz, míg egy hajléktalannál esélyesen nem is egy emberen segítesz, hanem valami gyűjtögető maffiát támogatsz. https://www.youtube.com/shorts/7FWxd8yCDAE

4. Egy állat hálás lesz a segítségedért, vagy hát legalábbis nem fog visszaélni vele. Budapesten van egy hajléktalan, aki a festményeit árulja. A helyi közösség kétszer fogott össze, hogy béreljen neki egy lakást (talán az első egy-két hónapot fizették neki) és mindkétszer visszacsúszott az utcára. Az állat megeszi, amit adsz neki, nem alkoholra fogja költeni azt a pénzt, amit te jóhiszeműen adsz neki.

Kettő hajléktalan van, akiket szoktam támogatni, mert kifejezetten értelmes emberek, akik nem a saját hibájukból kerültek az utcára és akik tesznek azért, hogy javítsanak az életükön. Nem mennek oda másokat zargatni, hogy "adjá' már pénzt" és nem részegen vagy beállva dülöngélnek. Nekik miért adjak bármit is? Egyszer, még harmadikos koromban láttam egy hajléktalant egy táblával, amin az állt, hogy "éhes vagyok, segítsenek". Gondoltam, hogy kedves és értelmes nagylány leszek, odaadom a frissen vett Fornetti-met. Erre mit csinált? Hozzám vágta és elkezdett üvöltözni, hogy pénzt adjak neki, b#sszam meg. Azóta nem adok senkinek semmit. Nincs miért.

Ha másokat szeretnél támogatni, azt különböző szervezeteken keresztül érdemes, akiknek visszakövethető érdemi munkája van.

De igazából az #1-es már önbevallást tett, és csak igazolja amit leírtam. "Nem beszél vissza, feltétel nélkül szeret." Tehát azért segít, mert megvan az érzés, hogy ő irányít, ő egy élőlénynek a mindene, őt szereti. Kész.

#5-ös voltam.

Mert a közösségtudatot felváltotta az individualizmus. Az individualizmus egyrészt csökkenti az empátiát az embertársaink felé, másrészt elbutít; sokan képtelenek lesznek komplex társadalmi jelenségeket értelmezni, mert mindig oda kanyarodik vissza az agyuk, hogy végső soron minden az egyen felelőssége.

Aztán sokszor ez az elnyomott empátia az állatok felé mutatkozik meg, hiszen őket nem individualista szemszögből nézzük, hanem felismerjük, hogy ők a környezetük áldozatai lehetnek.

Plusz a kutya az ugye nagyon cuki meg aranyos, meg abszolút talpnyaló természete van, szóval neked is baromi kifizetődő hogy segítesz neki. Hiszen megsimizgetheteeeed, meg babusgathatooood meg körülugrál, és nagyon cejet<3

Nem úgy, mint egy hajléktalan, aki valszeg mentális beteg, és ezer baja van.

A hajléktalan tehetne a helyzete ellen.

A kutya, cica nem tud.