Hajléktalanná válásban szerintetek mennyire felelős maga a (potenciális) hajléktalan-jelölt és mennyiben az ember?

Szerintem erre nincs általános válasz.

Meg nem is ilyen fekete-fehér: ok, valaki eljön vidékről, de ott nem volt hajléktalan, Budapesten viszont igen (beszéltem ilyennel).

Van, aki szerintem nagyrészt önhibáján kívül kerül ilyen helyzetbe. De aki bunkó, erőszakos, annál feltételezem, hogy korábban is ilyen lehetett, mert ez nem pénz kérdése. Akin meg látszik, hogy beszámíthatatlan, folyamatosan valahol a földön végzik kiütve, azok beteg emberek, és az állam felelőssége, hogy magukra hagyja őket.

Ezt így nem lehet megmondani. Szerintem sokan kerülnek önhibájukon kívül az utcára pl elveszíti az állását, nem talál időben újat és albérletbe lakik, onnan repül. Vannak akiket kihasználnak és utcára kerülnek stb.

Viszont sok olyan ember is van aki inkább a lakáshitel vagy az albérlet árát inkább elissza, elszórja, dolgozni nem akar, és még sok dolog miatt is könnyen az utcára lehet kerülni .

Én is táncoltam a hajléktalanság szélén, egy jó barátnak vettem fel egy magas összegű hitelt (igen utólag én sem értem miért voltam ilyen buta) ő meg lelépett a pénzzel és soha nem fizetett semmit.

Nekem annyi szerencsém volt, hogy volt egy nagy lakásom amit el tudtam adni és az árából rendeztem a hitelt és tudtam venni egy pici lakást .

Sokan nem ilyen szerencsések, sokakat többször is át lehet verni.

egy hátrányos régióba születni, ahol gyári meló sincs. - messze lévő gyárak is adnak szállást, majdnem az összes.

egy "jó" közepes szenvedélybetegsége- ez önhibája, függetlenül attól, hogy miért alakul ki, ellene tenni csak az adott egyén tud.

vagy "társadalmilag gyengébb" - erről szerencsétlen általában nem tehet, de sajnos ők is végezhetik az utcán.

Ismerősi körömből egy utcára jutott hajléktalant ismertem, aki elkábszizta a lakbérra szánt pénzt havi rendszerességgel és amikor a lakótársak megtudták, hogy az ő általunk befizetett részt sem adta le a főbérlőnek, kilakoltatták, munka híján meg nem tudott új helyre menni.

Ezzel csak azt akartam elmondani hogy sok esetben 100%-ban az egyén hibája. Biztos olyan is van ahol a társadalom vagy a környezete miatt inkább, de azok nem is maradnak az utcán sokáig mert összeszedik magukat.

100 %-ban a hajléktalanjelölt!

3 személyes eset:

-A felesége elhagyta, ezért elkezdett inni, nem fizette a számláit, árverezés, utca. Adtak neki munkát, ez arról szólt, hogy eltette a pénzt, majd nem csinálta meg a munkát, vagy helyben ellopott valamit és eladta, 40 körüli a srác.

-Második a sulimba járt, abszolút nem érdekelte semmi, felelőtlen volt, szülei rengetegszer próbáltak segíteni rajta, suli után drog, pia, utca, kéregetés, verekedés, 20 körüli a srác.

-Harmadik szomszéd srác, havi 500 nettó alatt ő nem megy el dolgozni, így otthon ült, adósságokat halmozott, szülei 25 évesen kirakták, ma az utcán kéreget... Ajánlottam neki melót, jöjjön el fát vágni, napi 20 ezerért, erre le akart köpni, hogy én lenézem őt...

Elnézve a hajléktalanokat, nagyrészt az önhibájuk, életvitelük, hosszú önpusztító tevékenységük az, ami miatt utcára jutnak és ott is maradnak.

Építőiparban dolgozom, ott dolgoznak olyanok, akik lecsúszottak, mégis ott vannak, megkapják a pénzüket, fizetik a költségeket és élik az életüket.

Ellenben akárhányszor megmondod egy hajléktalannak, hogy lehet el kéne menni dolgozni, akkor jön az agresszió meg anyázás.

Az biztos, hogy nem minden esetben az egyén a felelős 100%-ban.

Akik azt mondják, hogy mindig van megoldás, mindig van lehetőség, azoknak mondom, hogy nem minden ember tudja ezeket megragadni, illetve kézben tartani a sorsát.

A munkám során rengeteg emberrel találkoztam, akik a szociális háló, vagy egyéb segítség nélkül már elkallódtak volna, mert életképtelenek. Nincsenek iskoláik, vagyontárgyaik, nincs segítőkész, módosabb rokonság. Ezek, ha fordul a kocka könnyen bajba kerülhetnek.