Mit gondoltok, ha egy szellemileg jó képességű ember nem használja/használta ki ezt az adottságát?

100 oka is lehet. Család, pénz, jött a baba,...

Haverom fia valóságos zseni, humoros, okos, 3 nyelven fordít, de nem ment neki sosem a matek, sosem tudott leérettségizni. Sosem szerzett fordítói papírt e miatt. Most ő fordít a cégüknél, és valakije a főnöknek, akinek van papírja, na ő írja alá.

Én kb. így jártam. Egyrészt szégyellem magam néha, hogy többet is kihozhattam volna magamból, másrészt jól érzem magam, ahol vagyok. Megkérdőjelezem időről időre visszamenőleg a képességeimet is -ahogy az első is írta-, talán mégsem vagyok elég okos, csak szerencsém volt, csak a magoláshoz értek stb. Folyton van bennem egy vágy arra, hogy tanuljak még, ugyanakkor sok korábban tanult dolgot elfelejtettem vagy nem használom és úgy érzem, hiábavaló volt. Van dipolmám, tanfolyamos képzések, de mégis olyan helyen dolgozok örömmel, ahol egyik se elvárás.

Nyilván a fizetés se egetverő ennek megfelelően, ami jelen helyzetemben nem probléma, mert a férjem fizetésével együtt már meg tudunk élni belőle. Nem tudom hány ember szereti a munkáját, mert én még csak panaszkodást hallottam eddig, ezért feltételezem, hogy többen nem szeretik vagy maximum a fizetés miatt szeretik.

Nem tudom, mit kellene gondoljak magamról ebben a dologban. Én azt gondolom, hogy ameddig az ember boldog, addig rendben van minden. De persze az élet ennél bonyolultabb, kellenek kapaszkodók, B tervek, elég pénz és tartalékok, ha bármi beüt.

Szeretném még fejleszteni magam, de egyre nehezebb, mert egyre több a kötöttség, egyre kevesebb az időm is, amit rá tudok fordítani. A lehetőségek se túl jók, hogy őszinte legyek. Most az angol nyelvet szeretném újrakezdeni, és egyetlen tanárt se találtam a városban, csak 1 nyelviskola van (ami nem online).

Kicsit lelomboz ez is, hogy az érdeklődésemnek megfelelő dolgokat nem fizetik meg, nem is elérhetők túl közel. Amikkel meg tele van a padlás, jól fizet, ahhoz nincs affinitásom. A munkahelyi előrelépésemhez majd lehet, hogy a jövőben lesz egy kis lehetőségem, de ahhoz végeznem kéne 2 egymásra épülő képzést addigra, amik szintén nem igazán kapcsolódnak, csak a papír miatt kell...

A világ túl bonyolult nekem, úgy érzem nem rám van szabva. Nem is igazán számít az ember tárgyi tudása, inkább az hogy mennyire tud alkalmazkodni, érvényesülni az aktuálisan fennálló helyzetben.

1: Konkrétan nem igaz.

Mintha magamról olvasnék, csak hobbikból más. Nagyon sok háttere volt ennek.