Miért van az, hogy nagyon sok ember abszolút érdektelen a kultúra iránt, a tanulmányai befejeztével nem fejleszti magát szellemileg, nem olvas és nem tájékozódik a világ dolgai iránt?

Ha semmit nem ad hozzá az életéhez egy építészeti stílus ismerete, miért foglalkozzon vele? Persze, van akit érdekel az ilyesmi, de másokat egyáltalán nem, és gyakorlati haszna sincs számukra az ilyen ismereteknek, így egyszerűen nem terhelik magukat vele.

Mellesleg attól hogy pl valakit teljes mértékben hidegen hagy bármilyen építészeti stílus, az nem azt jelenti hogy az illető érdektelen a kultúra iránt. Legfeljebb a különféle kulturális elemek ezernyi szegmense közül egész mások érdeklik.

Az, hogy valaki nem fújja fejből az elmúlt 5000 év művészettörténetét, még nem jelenti azt, hogy totál sügér az illető. A világ dolgai sem csak a művészetből állnak, meg abból, amit általános értelemben kultúrának szoktak nevezni.

Személy szerint engem pl. tökre hidegen hagy az art deco meg a bauhaus, az ilyesmikről egy-egy ismeretterjesztő cikket szívesen elolvasok, de az, hogy mélyebben belemenjek, az nem. Ellenben számos egyéb témájú könyvet olvastam el az elmúlt években, pl. vallási és valláselemző műveket, szakmai könyveket (informatika), és olyan írásokat, amik a munkámhoz vagy a vállalkozásomhoz kapcsolódnak (pl. kereskedelem, marketing).

Teóriám, hogy az iskola kiöl minden kíváncsiságot az emberekből. Még ha lennének is dolgok, amik érdekelnék őket gyerekként, az iskolában vagy büntetésként élik meg, ha tanulni kell róla ("uhh érdekel az ókori mezopotámia társadalma, de ha nem magolok be róla minden egyes sort a tankönyvből 2 nap alatt, akkor rossz jegyet kapok a dolgozatra, és lerontom az év végi átlagom, és a szüleim csalódnak bennem").

Meg ha a tankönyvi anyag megtanulása mégsem zavarja őket, akkor garantált, hogy nem mernek a tananyagon kívüli dolgokra rákérdezni órán, mert 10ből 8 tanárnak erre az a reakciója, hogy "válaszolhatok, de akkor ez is benne lesz a dolgozatban".

Az új ismeretek megszerzése innentől nem szórakoztató, hanem egy kellemetlen kötelesség. Én pl kb 4-5 évvel a különböző iskolákból való szabadulásom után jöttem rá, hogy mégis szeretek új ismereteket szerezni, és tanulni. Van, akinek ez sosem adatik meg, mert egyszerűen nem erre neveltek minket életünk legmeghatározóbb részében.

Ezen már én is gondolkodtam, és amikor hallok egy pl.: Chopin művet és nem tudom net nélkül, hogy az az, akkor cseppet szégyellem magam, mert rengeteg értékes dolog van a világban, de nem foglalkozunk velük megfelelően.

Szerintem részben azért is van a kérdésre is válaszolva, mert ezen régi-, régebbi korok dolgai, eseményei a hétköznapi életben, munkában, stb.-ben nem használjuk mindennapos használatban, másrészt rengeteg új infókat hallunk, amik egy része egy pl.: gyors hír csak, amivel nem kezdünk semmit, de valójában leterheli fölöslegesen az agyat ahelyett, hogy tartalmasabb dologgal foglalkoznánk helyette. Ez lett fontosabb a mai világban, a gyors, de kész infók, dolgok, és emiatt "nem érünk rá"/nem akarunk a kérdésben feltett dolgokkal foglalkozni.