Bele lehet abba mentálisan betegedni, hogy valaki magányos és nem talál társat?

Én 5 éve vagyok egyedül. Volt pár kaland közben de amúgy semmi extra . Hát szar egyedül..de nekem amennyi és amilyen hulladék egy k..va nőim voltak még így is jobb 😂

Egyébként ez az elidegenedett állapot vele jár nyilván..de nem kell neki ehhez kapcsolat hogy ki húzd ebből. Többet kell vele hülyéskedni..támogatni..aztán kb ennyi. Helyre jönnek ezek a dolgok amúgy

Magamon azt látom, hogy bele.

Hiába van családom, vannak barátaim, van egy csomó programom, mégis megvan az érzés, hogy egyedül jövök haza, egyedül vagyok, hiányzik a szerelem, szeretet, párkapcsolat érzése.

Azt is szar folyamatosan átélni, hogy nem kellek a nőknek, nem tekintenek férfiként rám, és csak ismerkedem a vakvilágba céltalanul amibe szintén bele lehet fáradni.

És azt látom, ha éppen alakul valami, vagy látszólag ott van valaki, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok a mindennapokban is.

Tinikoromban senki nem nézett rám úgy mint lányra, max olyanok, akik mindenkinél bepróbálkoztak és én a legalsó kategória voltam már. Volt, aki a szemembe is vágta, hogy hát ő élne a helyemben a lehetőséggel, mert nem nagyon lesz benne részem amúgy…

Iszonyúan rányomta a bélyeget az önértékelésemre, hiába tanultam jól, volt sok barátom, egy senkinek tartottam magam. Aztán külsőleg kikupálódtam, de belsőleg nem, megalázó helyzeteket is elfogadtam a “kapcsolataimban” (nem is nevezném őket annak, csak járogatás, volt, aki fel se vállalt nyilvánosan), mert hát úgyse lesz más, nekem ez a jussom. Utána lett egy hosszú, komoly kapcsolatom, ahol 2-3 év együttélés után kihűltek a dolgok. Jelenleg is ebben vagyok lassan 5 éve, tudom, hogy páromat érdeklik mások, de nem akar szakítani, mert neki jó ez így, elvan a mindennapokban (meg is mondta, hogy “szépen éldegélünk, úgyse kapna jobbat egyikünk se, nem igaz?”), én meg nem merek lépni, mert rettegek az egyedülléttől, hogy nem lesz senki évekig vagy akár soha. Már a gondolattól is gyomorgörcsöm van, képtelen vagyok belegondolni, hogy megint én leszek a szingli, aki senkinek nem kell és nézegethetem magam körül a boldog párokat. Tudom, hogy ez nem normális és szakemberre lenne szükségem, de egy anonim oldalon gondoltam, felvállalom.

Szóval igen, szerintem nagyon is tönkreteheti egy ember önbecslését a magány és a sikertelenség a kapcsolatokban. Az önbecslés hiánya meg vagy még inkább a magányt fokozza vagy azt, hogy az illető mindenbe belemegy, alárendeli, hagyja magát megalázni stb, csak ne legyen megint egyedül…