Lehetséges olyan,hogy valaki álomképekbe szerelmes gyermekkorától fogva,és azért nem talál párkapcsolatot, mert az álomképekhez hasonlít minden személyt? Ezt ki lehet nőni? És mitől alakulhat ki egy ilyen dolog valakinél?

Én nem vagyok álomképekbe szerelmes. Az más ha valakit nem ismerek hozzágondolok dolgokat ami lehet nem a valóság. És hiányzik a szeretet hiányzik a törődés hogy gondoskodva legyjek néha fantáziálgatok, de nem tekintem valóságnak.

Amúgy ha közelítenek felém megismerés szempontjából én nem utasítanám vissza az lehet megijednék. De akkor megismerném és nem csak fantázia lenne. De nincs ilyen, hogy milyen legyjen valaki. Emberekben sok mindent meg tudok szeretni amit látok az emberből.

Szóval ha megismerem és valami miatt beleszeretek ez csak így tud működni.

Mondhatom egy vadidegenre hogy milyen aranyos álmodozhatok is róla, de még nem bizonyosodtam meg nem fog működni.

És vannak tulajdonságok amiket nagyon szeretek másokban és vannak amikkel nem tudok azonosulni vagy nem kedvelem őket, de személy lesz aki kiváltja belőlem, hogy egészben együtt tudnék vele lenni.

A kényszeres ábrándozás (angol nevén compulsive vagy maladaptive daydreaming) egyelőre nem hivatalos pszichiátriai rendellenesség, nem is létezik ilyen diagnózis, viszont egyre több embert érint.

Nézz utána a fenti kifejezéseknek, szerintem sokmindenben magadra ismersz majd.

Illetve, a felismerés is egy nagyon jó dolog, viszont a "leszokás" az álmodozásról, igen nehéz.

Persze, szerinted a filmipar mire épít? A fantáziára és az eszményi képre. Sok színész is ezért ekkora idol, mert a néző a karakterbe szerelmes, aztán visítva vonul a vörös szőnyeghez, hogy lőhessen vele egy szelfit és otthon maszturbálhasson rá. De közben ha ismernék személyesen, egy elviselhetetlen phötsnek tartanák.

Esetedben talán abbahagyhatnád a fantáziálást, szedd le a telefonodról a képeket meg a fanfictionöket, aztán inkább kezdj el a valóságban élni.

Létezik ilyen. Lehet, hogy egyfajta megküzdési mechanizmus, vagy egyfajta kötődési gond, vagy túlzott mértékű fantáziálgatás miatt eltorzult az illető realitásérzéke. Viszont nagyon nincs ez rendben hosszútávon, főleg, ha ennyire hatással van az emberi kapcsolatokra, negatív értelemben.

Meg kéne találni a konkrét kiváltóokot, majd kezelni, minél hamarabb. És ezt nem bántásból mondom.

Tiniként, fiatal felnőttként legtöbbünk fantáziált karakterekről, hírességekről, azonban azokat kinőttük, ha nem, akkor kell ezen dolgozni.