Volt egy olyan pont az életedben, amikor elvesztetted az ártatlanságodat/naivitásodat, és onnantól kezdve tudatosabban kezdted el a saját érdekeidet nézni?

Volt egy elmebeteg exem.

Nem nagy sztori, kb 24 voltam,

a létező összes undorító dolgot megette, amit férfi nővel tehet.

Mikor sikerült kidobni, mintha kicseréltek volna. Megtanultam ellenállni, nemet mondani, nem megmenteni, akit nem lehet. De ugyanakkor jobban is élveztem az életet.

Munka és pénzkereset. Sokáig alulbecsültem magam, nem mertem olyan bérigényt mondani, amit tényleg gondoltam. Az önbizalomhiányom miatt sokszor kihasznàltak a munkahelyeken, rám lőcsölték a munkát, kevés fizuért. A hátam mögött kibeszéltek. Ilyesmik.

Na most nem rég jött el az ideje, hogy váltsak stílust és önbizalmat növeljek. Konkrétan bőven lehetne bérigényem, és mostantól fogok is élni vele. Ne csak a nulla iq-s emberek kapjanak jó pénzt, nulla belefektetett energiával. Megdolgoztam már azért a jó fizuért és tisztelért egyaránt.

Rokonság. Nem mindenki kell hogy ott legyen az életedben, csak mert rokon, családtag. Sokszor a legnagyobb tetvek a családban lelhetőek fel. Egy ideje már helyre tettem pár embert, kikértem magamnak a szemétkedést és szarkavarást. Mostantól tudják kivel állnak szemben. Azért a lóf**nak is van vége.

Nem volt.

Inkább csak megtanultam elengedni a dolgokat.

Köszönöm, hogy írjátok a történeteiteket, mert lehet belőlük tanulni.

Sajnos nekem még nem sikerült így megtennem e lépést.

Nekem ilyen kis mérföldkövek voltak.

Amik így hirtelen eszembe jutnak:

1. Kisiskolásként megtapasztalni azt, hogy nem értékelik a jólneveltséget, jóságot mások, de hisztiznek, ha később már nem kapják meg tőlem. Onnantól kezdve olyanoknak nem segítettem önzetlenül, akik csak vártak és követeltek, de nem viszonozták.

2. Egyetem, gyakorlat: bizonyos férfiak hajlamosak a te munkádat a csini, vékony kolléganőknek tulajdonítani a holdudvar-hatás miatt, akármennyire belegebedsz.

3. Egyetem, óra: simán leértékelnek, ha önhibádon kívül nem úgy működik valami, ahogy kellene (azaz szar jegy azért a prezentációért, ami a szar minőségű projektoron nem tűnik szépnek), akkor is, ha a befektetett munka egyértelműen több, mint másé

4. Munka: a főnök öribarizik, nem mondja el a kritikákat, erre év végi értékelésnél rád zúdítja, mekkora szar vagy, és hogy a NEMLÉTEZŐ!!! munkaköri leírásnak nem felelek meg (ergo szopjam ki a kisujjamból azt, hogy ő hogy értelmezi a munakörömet előléptetés után, amikor nem teljesen egzakt... de ilyen szinten, hogy "meetingeken nem brainstormoltál elég innovatív ötleteket a munkaköri leíráshoz képest")

5. Hogyha vkinek nem vagy szimpatikus vmiért, és ez lehet közeli családtag is, nem fog szeretni, sem segíteni neked, akármennyire kedves vagy.

Nekem inkább részletekben történt ez meg, nem egy konkrét esemény során:

-kötelező gyakorlat: észrevették, hogy megbízható és terhelhető vagyok, aztán egy ponton túl 2-2.5 munkaerő munkáját végeztették velem, kevesebbért, mint arról szó volt eredetileg. Az rajtam úszott el, hogy későn vettem észre, hogy az ígértekkel ellentétben, csak 1 hónapra voltam lejelentve, pedig ennek majdnem a négyszeresét töltöttem ott.

-Előző folytatása: volt ott pár munkatárs, főleg egy nyugdíjközeli nő, aki teljesen rám szállt, meghazudtolt, bunkózott velem, áskálódott, és még sorolhatnám. Ez addig ment, míg egy nap, majdnem rám kente a saját hibáját. Szerintem életemben először akkor emeltem fel, úgy igazán, a hangom. Utána hetekig látványosan került.

-Hagytam magam kihasználni gimiben és egy darabig egyetem alatt is. Mindenkinek, válogatás nélkül, segítettem, elérhető voltam házik és hasonló feladatok terén, amivel a legtöbben szépen vissza is éltek. Ez ment egy darabig, míg azt nem mondtam, hogy "bocs, ezt oldd meg te, nincs több időm erre". Pampogás, meg levegőnek nézés lett belőle, de megérte.