Volt egy olyan pont az életedben, amikor elvesztetted az ártatlanságodat/naivitásodat, és onnantól kezdve tudatosabban kezdted el a saját érdekeidet nézni?

Volt egy elmebeteg exem.

Nem nagy sztori, kb 24 voltam,

a létező összes undorító dolgot megette, amit férfi nővel tehet.

Mikor sikerült kidobni, mintha kicseréltek volna. Megtanultam ellenállni, nemet mondani, nem megmenteni, akit nem lehet. De ugyanakkor jobban is élveztem az életet.

Munka és pénzkereset. Sokáig alulbecsültem magam, nem mertem olyan bérigényt mondani, amit tényleg gondoltam. Az önbizalomhiányom miatt sokszor kihasznàltak a munkahelyeken, rám lőcsölték a munkát, kevés fizuért. A hátam mögött kibeszéltek. Ilyesmik.

Na most nem rég jött el az ideje, hogy váltsak stílust és önbizalmat növeljek. Konkrétan bőven lehetne bérigényem, és mostantól fogok is élni vele. Ne csak a nulla iq-s emberek kapjanak jó pénzt, nulla belefektetett energiával. Megdolgoztam már azért a jó fizuért és tisztelért egyaránt.

Rokonság. Nem mindenki kell hogy ott legyen az életedben, csak mert rokon, családtag. Sokszor a legnagyobb tetvek a családban lelhetőek fel. Egy ideje már helyre tettem pár embert, kikértem magamnak a szemétkedést és szarkavarást. Mostantól tudják kivel állnak szemben. Azért a lóf**nak is van vége.

Nem volt.

Inkább csak megtanultam elengedni a dolgokat.

Köszönöm, hogy írjátok a történeteiteket, mert lehet belőlük tanulni.

Sajnos nekem még nem sikerült így megtennem e lépést.