Szeretnék beszélni apám haláláról a barátaimmal, de nem tudom megtenni, mert úgy érzem, hogy elítélnének. Hogy kezeljem a helyzetet?

Az a helyzet, hogy nagyon közeli baráti kapcsolataim nincsenek. Egy barátom maradt meg középiskolából, de vele ritkán találkozom, ami miatt eltávolodtunk egymástól. Még ritkábban találkozunk csak ketten, a legtöbb tali inkább társasozós összejövetel, ott nem olyan a helyzet, hogy ezt a témát feszegessem.

Egyetemen vannak barátaim, van olyan, akivel mélyebb lett a kapcsolat a két és fél év alatt, úgy értve, hogy beszéltünk magánéleti nehézségekről, de én az apámat nekik soha nem emlegettem, soha fel nem hoztam, hogy hogy érzem magam az apámmal kapcsolatban, milyen volt, így meg elég meredek az amit a halála miatt érzek. Viszont a halálával kapcsolatos érzéseim előtt el kéne sorolnon 22 évnyi lore-t, ami kicsit hosszú, meg kicsit olyan, mintha csak mentegetőznék a jelenlegi érzelmeim miatt, hogy ne tűnjek rossz embernek.

Viszont senkivel nem tudok erről beszélni. Családból senkivel nincs szoros kapcsolatom. A mamámmal talán tudnék beszélni, de ő meghalt lassan két éve, anyám nem tudta elfogadni soha, hogy nem szeretem az apám. Anyámmal nem akarok beszélni róla, mert az csak szemrehányáshoz, érzelmi zsaroláshoz és apám mosdatásához vezetne.