Szoktatok otthon dühöngeni, csapkodni, belerúgni tárgyakba, amikor ki vagytok borulva valamin?

Egyszer eltörtem egy szívemnek kedves dolgot amikor elszállt az agyam, ripityára tört, pedig nem volt nagy összeg, inkább az érték amit tulajdonítottam neki!

Azóta 1000-szer is meggondolom hogy indulatból miben teszek kárt!

Sajnos szekrények ajtajai is bánták a hevességemet!

Most már nem vagyok rá annyira büszke!

Hideg fej, forró szív, nem pedig fordítva!

Én szerencsére mostanra lenyugodtam, de kamaszként eléggé forró fejű voltam, akkoriban volt, hogy szétvertem az öklömet a falon - bár már akkor is próbáltam normálisan levezetni a feszültséget, csak nem mindig sikerült. Apám a mai napig emlegeti, hogy mennyire örült annak, hogy mire hazaért munkából, mindig össze volt hasogatva valamennyi tűzifa. Valójában az egyik stresszlevezető módszerem volt, hogy baltával fát hasogattam.

A húszas éveimben már jobban tudtam szabályozni az érzelmeimet, de volt olyan, hogy annyira felcseszték az agyamat munkahelyen, hogy vagy hat kört tettem meg gyalog a lakótelep körül, mert azt éreztem, hogy ha én most hazamennék, akkor valószínűleg összevesznék valami baromságon a párommal, holott neki semmi köze a dologhoz, nem tehet semmiről. Mostanra meg eljutottam oda, hogy hazamegyek, kiventillálom, hogy mi volt, aztán főzök egy teát, vagy szisszentek egy cidert, veszek egy forró fürdőt és máris minden jó.