Hisztek a megbocsátásban?

Attól függ. Ha valaki saját hibáján kívül vagy öntudatlanul bánt meg, akkor nem áll nehezemre megbocsátani.

Ha valaki szándékosan basz át a palánkon, akármilyen kicsi dologról is legyen szó, nekem az az ember nem kell az életembe. Akkor se, ha rokon.

Felnőttek vagyunk, úgy gondolom, mindent meg tudunk értelmesen beszélni. Ha valaki segítségért fordul hozzám, nem az a fajta vagyok, aki elfordul. De ha ennek ellenére valaki szándékosan kijátszik, akkor nekem ő nem kell.

Ilyen miatt rokontól is váltam már meg.

Erre mondják azt, hogy a megbocsátást elsősorban saját magadért teszed. Nem fogsz ezen agyalni, nem fog benned energiát felemészteni. Nem mérgezi a lelked. A gyűlölet, harag, bosszú kitervelése téged is megmérgez. A megbocsátás egyfajta elengedés, továbblépés (nélküle). Magadért teszed.

Azzal, hogy megbocsátasz valakinek, nem oldozod fel a bűnei alól és nem teszed semmisé, amit veled tett. És a megbocsátás egyáltalán nem azt jelenti, hogy vissza kell térni az illetőhöz.

Miért ne hinnénk egy létező dologban.

A dolog létezik, de nem mindig, nem mindenhol és nem bárkinél.

Tehát itt az emberekhez társítás az, ami vitatható.

(Érsd: a szőkeség létezik, de nem minden ember szőke.)