Hogy lehet kibirni hogy teljesen egyedül vagy? Nincs kivel beszelgetned?

Nekem sose voltak barátaim, párkapcsolatom se. Volt egy-két rövid időszak, mikor volt valaki az életemben egy ideig de azok nem voltak barátnak, párnak nevezhetők. Én is kb ugyanazon mentem végig mint a 7-es válaszoló.

Régen nagyon zavart, depressziós voltam, hogy nincs kihez szólni, egyedül vagyok, stb., aztán jöttek emberek az életembe akik ugyanúgy csak kihasználtak, megaláztak több ember előtt, és azóta teljesen átfordult nálam ez az egész, már élvezem a magányt, a nyugalmat.

Persze néha hiányzik a társaság, hogy legyen kivel meginni valamit, beszélgetni egy jót, de legalább nem mérgeznek tovább ilyen toxikus emberek, nem kell megfelelnem senkinek, nincs aki pletykálna, áskálódna a hátam mögött.

#7: Ugyanezt tapasztalom férfiként annyi különbséggel, hogy nálam nem a "szexelni akar ismeretlenül", hanem a "puhatolózik az egzisztenciális/vagyoni/karrier/családi állapotomról" része volt a hangsúlyos, egyik részét az sem érdekelte volna, ha bűnözésből, de van pénzem, másik része puzzle darabkaként akart volna illeszkedni az elképzelt álomvilágába, ahol én csak egy mérföldkő/ugródeszka/kellék vagyok...

Barátoknál ugyanez. A férfiak őszintébbnek tűnnek, de csak tűnnek a felszínen, de ugyanúgy az alapján kategorizálnak, hogy mit nyerhetnek, milyen hasznot húzhatnak rövid, közép vagy hosszútávon belőled.